Advent negyedik hetének keddje

Advent negyedik hetének keddje



Canisius Szent Péter egyháztanító, áldozópap emléknapja



Csakhamar eljön Urunk és Királyunk:
neve Emmánuel lesz,
mert ő a velünk lakó Isten.



Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped kérő imáját. Örvendezve várjuk Egyszülöttedet, aki emberi testben eljött közénk. Add, hogy amikor dicsőségben újra eljön, elnyerjük tőle az örök élet jutalmát. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Azok az emberek, akik családban nőnek fel, de legfőképpen azok, akik maguk is családot alapítanak átélhetik azokat az örömeket, azokat a mindennél többet érő csodákat, amelyek egy gyermek születését, megérkezését kísérik. Ahogyan a Szent Család, ahogyan Zakariás és Erzsébet, úgy mi is, akiket gyermekáldással tüntetett ki a Mindenható Isten pontosan tudjuk milyen érzés az, amikor a magzat először mozdul meg, először rúg édesanyja pocakjában. Mi édesapák ugyancsak akkor érezzük ezeket az első mozdulatokat, ha a kezünket feleségünk pocakjához érintjük, de az édesanya az első mozdulatokat is olyan boldogsággal és izgalommal ismeri fel, amelyhez kevés dolog fogható. Egy új élet világra hozása, a földi élet legszebb, legszentebb és legcsodálatosabb eseménye. A kilenc hónapos várakozás minden napja új és újabb élményeket jelent. Keresztelő Szent János a kisdedek türelmetlenségével kezd el dörömbölni, és Erzsébet az idős anyuka, aki már lemondott erről az érzésről a kisgyermekes anyukák éberségével azonnal tudja, hogy valami történik, és Máriát meglátva örömmel kiált fel a mai Szent Lukács által leírt evangéliumi szakaszában. Anya és gyermeke örömükben teljesen együtt reagálnak a váratlan eseményre. A titkok ismerői ők, akik angyalok által lettek beavatva a Megváltás kezdetének történetében. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy Erzsébet Máriát áldottnak nevezi az asszonyok között, és áldottnak az ő méhe gyümölcsét. Mária is megszólal, és hálát mond Istennek ebben a jelenetben, ahogy minden bizonnyal sokszor hálát adott Istennek a várakozás idejében, és később a gyermek nevelés idején is, mert olyan gyermeket hozott a világra, amely minden édesanya álma. No nem azért, mert mindenki Isten gyermekét akarná világra hozni, hanem azért, mert ő gyermeknek is olyan volt, amilyen minden szülő álma. És higgyétek el, Testvéreim, hogy valójában minden gyermek, amely világra születik Isten gyermeke és nekünk szülőknek éppolyan figyelemmel kell feléjük fordulnunk, mintha magát Jézus Krisztust nevelnénk fel. Visszatérve az evangéliumhoz egy valaki hallgat a jelent során ezen a négy személyes találkozón, ahol a két édesanya és a két gyermek először találkozik össze. Jézus Krisztus itt alig pár hetes még, de nem ezért hallgat, hanem azért, mert ő már így magzatként is pontosan tudja, hogy ebben a pillanatban nem neki kell megszólalnia, neki csak be kell gyűjtenie az Istenségnek járó üdvözleteket és hála szavakat. Jó harminc év múlva pedig, talán éppen erre a helyzetre utalva mondja Szent Jánosról azt, hogy asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb. Az Úr válasza nem marad el, tehát ha utóbb is, de van válasz mindenre az életünk során. És, ha nem sajnáljuk tőle és édesanyjától a dicséretet főleg ilyenkor Advent és Karácsony idején, akkor előbb-utóbb mi magunk is dicséretben részesülünk. A várakozás utolsó napjaiban, a lelkünk, ha nem is akarjuk, akkor is titokban ujjongva készül már a Megváltó Gyermek születésére! Ha sokan tagadják is, de eredménytelenül, mert ezekben a napokban, hetekben minden teremtett ember lelke ennek a magzatnak a megszületését várja!



Imádkozunk:

Istenünk, a mennyei eledelben való részesedés legyen népednek állandó védelmére, hogy fölségednek teljesen átadva magát, teste-lelke bőségesen megkapja üdvözítő kegyelmedet. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!