Jézus Krisztus születése

Jézus Krisztus születésének főünnepe

Karácsonyi éjféli mise

Örvendezzünk az Úrban mindnyájan,

Mert megszületett Üdvözítőnk:

Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség.

Könyörögjünk!

Istenünk, te az igaz világosság felragyogásával tetted fényessé ezt a legszentebb éjszakát. Kérünk, hogy akik Fiad megtestesülésének tündöklő titkát megismertük a földön, az ő örömeit is elnyerjük a mennyben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

A kinti a sötétség, a felhőkkel terhelt borult ég, és a szomorúan könnyező ég különleges hangulatot ad a mai éjszakának. A fákon felrögzített világító fehér fények vibrálása, a lakóházak ablakain keresztül kivilágló szebbnél-szebb karácsonyfák fénye, a tétován füstölgő kémények mind-mind ezt a pillanatot szolgálják. Most mi nem láthatjuk azt a csillagot, de tudjuk, hogy ott van a felhők mögött és utat mutat nekünk.

Az Anyaszentegyház Urunk, Jézus Krisztus születésének nagy ünnepére minden papjának engedélyezi, hogy három szentmisét mondjon. Ezzel követi a karácsony megünneplésének eredeti szándékát: nemcsak emlékezni akar, hanem az Úr megváltást hozó áldozatával jelenvalóvá akarja tenni a szent eseményeket: éjfélkor a betlehemi barlangban felidézni a Kisded születését, hajnalban ugyanott visszaidézi a pásztorok látogatását, utána pedig elzarándokol a közösség Jeruzsálembe, ahol Jézus szent Testét és Vérét feláldozta értünk. Az éjféli misében bemutatkozik Jézus azzal az emberi testtel, amelyet a Szentlélek alkotott az Isteni Ige számára a Boldogságos Szűz Mária testéből, majd egyesítve a semmiből teremtett ember-lélekkel létrehozta Jézus emberségét. Betlehemben a születéskor befejeződik a názáreti történet, és egy másik régóta várt történet kezdődik meg. Sok olyan arcot látni ilyenkor a padokban, akiket máskor nem, miért is jönnek el ilyenkor az emberek, és miért is nem másik alkalmakkor? Úgy gondolom, hogy kettős válasszal lehet válaszolni erre a kérdésre: Egyrészt a szenzáció, a nem mindennapiság titokzatossága vonza őket, mint a pillangókat az éjszakában világító lámpatestek. Másrészt azért titkon minden ember ott motodzik annak lehetősége, hogy mi van akkor, ha tényleg akkor annak idején az Isten Fia született közénk, és valóban a Megváltás műve kezdődött el ezzel. Láthatatlan, felfoghatatlan dolog ez nem is lehet másként elfogadni és meglátni csak a hit szemével.

Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat, teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.

Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek” (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult, eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket, akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.

A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus Krisztust!

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, örvendezve ünnepeljük ma Megváltónk születését. Kérünk, add kegyelmedet, hogy hozzá méltó életünkkel dicsőségedben is részesedjünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!