2010. december 23., csütörtök

Advent negyedik hetének péntekje


Advent negyedik hetének péntekje


Karácsony vigíliája


Ádám és Éva emléknapja


Íme, elérkezett már az idők teljessége,

Amikor Isten elküldte Fiát a földre.


Könyörögjünk!

Kérünk, Urunk, Jézus, siess, és ne késlekedj! Eljöveteled vigasztaló öröme töltsön el minket, akik szerető jóságodban bízva bízunk. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

A mai nap az én életemben mindig a legszebb nap. Szinte egy éven át tartó várakozás és vágyakozás teljesedik be, a legszentebb örömmel a családjaink életében. Ehhez hasonló öröm, amikor saját gyermekünk születésére várunk. Titokzatos, sejtelmes, kicsit borzongással teli. Nálunk a konyha illatai csábítóan támasztják alá a várakozás utolsó pillanatait: a tűzhelyen forr a finoman erős halászlé, a sütőben a mákos és a diós bejgli édesen vaníliás illata fut ki, a kandallóban vidám lángok, pajkos fénnyel táncolnak, a pincéből felkerülnek a legfinomabb borok, az üvegtálakban a gyümölcsöktől megrakott bólé szesze illata várakozik, a gyerekek már alig bírnak magukkal, nem kicsik már, de az ünnep hangulata egyszerűen szétfeszíti türelmüket. A csodaszép karácsonyfa tartójába kerül, és a szobában megkezdődik a közös díszítés munkája. Mindenki ki veszi belőle a részét, mindenki hozzátesz valamit annak szépségéhez. A háttérben a jól ismert kedves karácsonyi dallamok szólnak, majd felgyulladnak a fán a fények, és átadjuk egymásnak az apró ajándékokat. A béke és a szeretet hangulata tölti be a családot, és hogy csatlakozzunk Zakariáshoz, hálát adni Istennek a Benedictussal, este közösen részt veszünk a szentmisén, ahol a nagy közösségben is megünnepeljük a mi Urunk, Jézus Krisztus születésének ünnepét. Hetek óta először ismét felcsendül a dicsőség jól ismert fülbemászó dallama és szövege. Az elkövetkezendő éjszaka az első és egyetlen éjszaka, amikor az ember úgy hajtja álomra a fejét, hogy teljes békesség honol a lelkében, mert végtelen az öröme amiatt, hogy tudja biztosan megszületett, eljött közénk az Úr, a mi Megváltónk, aki az ősszülőknek minden vétkét képes eltörölni és a kígyó fejét megtaposni. Ezen az éjszakán, majd úgy alszunk el, hogy nem félünk, mert tudjuk bekövetkezett már a Szent virradat, eljött az igazság napja, az örök világosság fénye, felragyog minden embernek, akik a halál sötét árnyékában élnek! Mondjuk el Testvéreim újra és újra Zakariás énekét, amely a papi zsolozsma mindennapi imájává lett, latin elnevezéssel a Benedictus, amely így kezdődik: Áldott legyen az Úr! A reggeli imádságba remekül illeszkedik, és állandó, változatlan szövegét a rendszeresen imádkozók már fejből mondják. Tudom jól, hogy már igen kevesen vannak, akik használják a zsolozsmát, pedig ennek elmondásához nem kell feltétlenül pap, nem kell hozzá templomba menni, csupán kicsit korábban kell kelni és még munka előtt ellehet végezni. Minden karácsonykor bízom abban, hogy majd egyre többen felismerik a zsolozsma jelentőségét és szépségét! Minden karácsonykor bízom abban, és kérem az Urat érte, hogy adjon itteni népének imádságos lelkületet, hogy ne mindig másokra várjon, hanem kezdjük el végre az új evangelizációt, a visszatérést az imádsághoz és a hálaadáshoz. Itt Bátán valamikor a bencés szerzetesek zsolozsmás éneke betöltötte a Klastrom-hegyet és magát a települést is, olyannyira, hogy Jézus Krisztus vérző teste jelen akart lenni fizikai megnyilvánulásban és a csodában is. A mai elhitetlenedett világban tudom, hogy nagy kérés ez, de én elkezdtem, az én családom elkezdte és remélem, hogy mind többen elkezdik ezt odahaza. Miért kell ezt újra tennünk? Amiért Zakariás is hálát ad Istennek a Messiás eljöveteléért, és hogy ennek a Messiásnak, a Magasságbelinek az ő fia lehet a prófétája. Mi, kedves Testvéreim, már nem lehetünk a Szent Család, nem lehetünk Istenszülők, de Zakariás és családja lehetünk. Gyermekeink még lehetnek próféták, még lehetnek Isten szolgái. Mert ez a szolgálat valóban nagy kitüntetés annak, akinek egészen sokáig úgy alakult az élete, hogy nem lehetett gyermeke, még nagyobb kitüntetés annak, aki van, mert Isten legnagyobb ajándéka a gyermekáldás. Tekintsünk ezért a Benedictust, mint Zakariás és a mi saját gyermekünket. Jóllehet tudjuk, a szöveg sem az. Azonban mialatt Erzsébet méhében formálódott János, az alatt Zakariás néma szájában ez az imádság, hogy együtt haladjanak az Úr előtt. Vegyük hát, Testvéreim imádságtól néma ajkainkra mi is a hálaadás énekét és ezen a napon, ezen a szent ünnepen ne magunkra gondoljunk végre, hanem ma mindig másra, másokra, a születendő Megváltóra, a Szent Családra, a mi Családjainkra és minden embertársunkra legyen az keresztény, vagy sem, legyen az fehér, vagy sem, fogadjuk el végre, hogy mind egy nagycsalád vagyunk, Isten gyermekeinek családja!

Ezekkel a gondolatokkal és benedicticusi lelkülettel kívánok minden Testvéremnek áldott, békés, családi melegben eltöltött Szent Karácsonyt!


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, a szentáldozásban felüdültünk a te csodálatos ajándékod által. Add, hogy mi, akik szent Fiad születésének tiszteletre méltó ünnepét várjuk, az ő örök ajándékaiban is örvendező szívvel részesedjünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése