Nagyböjti lelkigyakorlat, negyedik elmélkedés: A restség ellenszere Jézus szeretete
A pápa
munkatársai között
Kedden
délelőtt tartotta Josè Tolentino atya negyedik elmélkedését Ferenc pápa és a
római kúria nagyböjti lelkigyakorlatán. Az aricciai Isteni Mester
lelkigyakorlatos házban mintegy százan követik a nagyböjti elmélkedéseket,
Ferenc pápa közvetlen munkatársai, a kongregációk, pápai tanácsok és egyéb
szentszéki intézményének bíborosai, püspökök, papok és világi vezető
alkalmazottak. Az Isten utáni szomjunkról szóló elmélkedéssorozatban a
prédikátor atya ezúttal a szomjúság haláláról, a lelki restségről, a kiégésről
beszélt bibliai példák segítségével, végül pedig Jézus figyelmes és éber
szeretetének a követését ajánlotta a kihívások megoldásaként.
A
restség az élet utáni vágy ellen dolgozik
A
restség, a tunyaság, a semmittevés, a mozdulatlanság a szomjúság, az élet utáni
vágy ellen dolgozik, amelyben elvész az élet íze és az ember lassan kezd
meghalni – nyitotta meg beszédét Tolentino atya. Akkor lép fel a restség,
amikor felhagyunk azzal a vágyakozással, hogy örömet találjunk a
találkozásokban, beszélgetésekben, megosztásokban, terveinkben, a munkánkban,
az imádságban. Amikor megfogyatkozik bennünk az érdeklődés és a kíváncsiság a
társaink iránt, nyitottságunk az ismeretlen felé, amikor unottan ismertnek
tűnik minden. Mintha nem is mi élnénk, mintha a restség démona szállna meg –
utalt a szónok a pusztai atyák és a modern egzisztencializmus tapasztalataira.
A
restség és a depresszió nem gyógyítható tablettával
Jelen
korunk a restség jelenségét a gyógyászati kezelés világába utalta, mintha
patologikus esetként egyszerű tablettákkal leküzdhető lenne. Ezzel szemben ez a
restség - másképpen depressziós állapot - mindenképpen az egész és a teljes
ember figyelembe vételét igényli. Számos ilyen jelenség mögött az ember magánya
húzódik meg, aminek feloldásához egy belső út szükséges.
A kiégés
mint érzelmi kimerültség
Emellett
korunk egy másik fenyegető veszélyére is intett a prédikátor, amit burnout,
kiégés névvel illet a szakma. Akkor áll elő, amikor kiég, elemésztődik az
életerő, amikor érzelmi kimerültség lép fel, ami a papokat is éppúgy sújthatja,
amikor egyedül maradnak, amikor légüres térbe kerülnek, amikor az alkohol, az
internet-fogyasztás vagy éppen a túlzott aktivitás torz tüneti kezelésének
áldozataivá válnak.
Jónás,
Jákob és a gazdag ifjú példája
Biblia
példaként Tolentino atya először Jónás példáját hozta, aki a süketek
párbeszédében vonakodott meghallani az Isten szavát. Jákob ellenben harcot
kezdett az Istennel hajnalban a Jabbok folyó partján, mert benne volt a vágy az
életre és küzdött is érte, míg Jónás szeszélyes marad és nekimegy az Isten
iránti vágynak. Végül a gazdag ifjú restségének következményét a szomorúsága
tárja fel, mert szegény, jobban szerette a gazdagságát, mint az élet egésze
iránti nyitottságot.
A helyes
magatartás megleléséhez szükség van annak az elemzésére, mi is oltja ki bennünk
az élet utáni vágyat. A választ a lelkigyakorlatos atya Jézus szenvedésében
találja meg, aki tud szenvedni azokért is, akik a maguk módján szeretnek. Szava
buzdítás is nekünk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és az
élet terhét hordozzátok, én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az
igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű” – zárta
negyedik nagyböjti elmélkedését Josè Tolentino atya Ferenc pápa és a római
kúria lelkigyakorlatán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése