A csütörtök délelőtti elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán: Aki hisz Istenben, hisz az irgalmasságban

A pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán a Róma közeli Aricciában február 22-én nyolcadik elmélkedésében José Tolentino a tékozló fiú példabeszéde kapcsán Isten határtalan irgalmáról beszélt, aki nem méricskél, hanem túláradóan szeret, együtt érez velünk, esendő emberekkel, és megbocsát.

A tékozló fiúról szóló példabeszéd bármelyikünk családjáról szólhat, amennyiben leképezi a testvérek közötti és a szülő–gyerek viszony problémáit, rámutat az emberi kapcsolatok törékenységére – mondta José Tolentino Mendonça portugál pap költő a február 22-én délelőtt elhangzott elmélkedésében.

Nem csak szép, harmonikus és megoldott dolgok rejtőznek a bensőnkben; vannak ott elfojtott érzések, tisztázandó kérdések, betegségek, elszakadt szálak is; szenvedések, emlékek, szünetek, melyek arra várnak, hogy Isten begyógyítsa őket. Korunkat az elhajlás iránti vágy uralja, ami belőlünk, „tékozló fiúkból” könnyű ítélkezést, szeszélyeket, hedonizmust vált ki. Mindez a fogyasztói társadalom diktálta csalóka örvényben fejlődik ki, ami minden igény kielégítését ígéri, a boldogságot a jóllakottságban határozva meg. El vagyunk telve, megelégedettek, jóllakottak, háziasítottak vagyunk. De ez a kielégülés, amit a fogyasztással érünk el, a vágy börtöne – figyelmeztetett Tolentino atya.

A fiatalabb fiú szabadságvágya, téves lépései és hatalmi képzelgései mellett ott vannak az idősebb fiú olykor beteges elvárásai, melyek gyakran belénk is férkőznek. A testvérkapcsolat megélésének nehézsége, hogy megpróbálja befolyásolni apja döntéseit, nem képes örülni a másik javának, lappangó sértettséget táplál benne, és képtelenné teszi az irgalmasság logikájának befogadására. És megjelenik az irigység: ez is a vágy betegsége; a szeretet hiánya; meddő és boldogtalan követelés. Az idősebb fiú nem tudja megoldani az öccsével való kapcsolatát, ezért agresszív, falakat épít, és erőszak gyötri.

Az irigység ellentéte a hála, ami építi és újjáépíti a világot – mutatott rá a pápa lelkigyakorlatának szónoka. A két fiú alakja mellett megjelenik az apa – mint az irgalmasság ikonja. Két gyermeke van, tudja, hogy másként kell viszonyulnia mindegyikhez, egyedi módon tekintve rájuk. Az irgalmasság nem azt jelenti, hogy annyit adunk a másiknak, amennyit megérdemel. Az irgalmasság együttérzés, jóság, megbocsátás; amikor többet adunk, túl a megérdemelten; a szeretet túlcsordulása, mely begyógyítja a sebeket. Az irgalmasság Isten egyik attribútuma. Aki hisz Istenben, hisz az irgalmasságban. Az irgalmasság evangélium, mely felfedezésre vár – hangsúlyozta nyolcadik nagyböjti elmélkedésében a portugál pap költő.