Ferenc pápa: Tanuljuk meg gyakrabban hívni a Szentlelket!
Január 13-án, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén a Szentatya Jézus hármas „alámerüléséről” elmélkedett a déli Mária-imához kapcsolódó beszédében: Jézus „belemerül” a tömegbe, „belemerül” a vízbe, „belemerül” az Atyával való imádságos kapcsolatba.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, a
karácsonyi liturgikus időszak végén az Úr megkeresztelkedésének ünnepét üljük.
A liturgia arra hív bennünket, hogy jobban megismerjük Jézust, akinek nemrég
ünnepeltük születését; és ezért az evangélium (vö. Lk 3,15–16.21–22) két fontos
dolgot mutat be: Jézus kapcsolatát az emberekkel és Jézus kapcsolatát az
Atyával.
A
Keresztelő János által Jézusnak a Jordán vizében kiszolgáltatott keresztségről
szóló elbeszélésben mindenekelőtt a nép szerepét látjuk. Jézus ott van
elvegyülve az emberek között. A nép nemcsak a jelenet háttere, hanem az esemény
lényegi szereplője. Mielőtt a vízbe merülne, Jézus „belemerül” a tömegbe, csatlakozik
az emberekhez, teljesen magára vállalva az emberi létállapotot, osztozva
mindenen, kivéve a bűnt. Isteni, kegyelemmel és irgalommal teljes szentségében
Isten Fia testté lett, hogy magára vegye és elvegye a világ bűnét: magára veszi
nyomorúságainkat, emberi létállapotunkat. Ezért a mai nap is epifánia,
mert azáltal, hogy elmegy megkeresztelkedni Jánoshoz, népének bűnbánó tagjai
között Jézus feltárja küldetésének logikáját és jelentését.
Azáltal,
hogy Jézus csatlakozik a néphez, amely a megtérés keresztségét kéri Jánostól,
Jézus a belső megújulás mély vágyán is osztozik. És a rá „testi alakban, mint
egy galamb” leszálló Szentlélek (Lk 3,22) a jele annak, hogy Jézussal egy új
világ, egy „új teremtés” kezdődik, amelybe beletartoznak mindazok, akik
befogadják Krisztust életükbe. Mindannyiunkhoz, akik Krisztussal újjászülettünk
a keresztségben, hozzánk is szólnak az Atya szavai: „Te vagy az én szeretett
Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22). Az Atyának ez a szeretete, amelyet
mindannyian megkaptunk keresztségünk napján, olyan láng, amelyet a Lélek
gyújtott meg szívünkben, és megkívánja, hogy imádsággal és szeretettel
tápláljuk.
A
második dolog, amit Lukács evangélista hangsúlyoz, az, hogy az emberek közé és
a Jordán vizébe való elmerülése után Jézus imába, vagyis az Atyával való közösségbe „merül
alá”. A keresztség a kezdete Jézus nyilvános életének, az Atya
küldötteként a világban teljesítendő küldetésének, hogy kinyilvánítsa az Atya
jóságát és emberek iránti szeretetét. Ezt a küldetést az Atyával és a
Szentlélekkel való állandó és tökéletes egységben teljesítette. Az Egyház
küldetésének és mindegyikünk küldetésének is, hogy hűséges és gyümölcsöző
legyen, „bele kell oltódnia” Jézus küldetésébe. Folyamatosan újra kell szülni
az imában az evangelizációt és az apostolkodást, hogy világos keresztény tanúságot
tudjunk tenni, nem emberi projektek, hanem Isten terve és stílusa szerint.
Kedves
testvéreim, az Úr megkeresztelkedésének ünnepe kedvező alkalom arra, hogy
hálával és meggyőződéssel megújítsuk keresztségi ígéreteinket, és elkötelezzük
magunkat, hogy nap mint nap azokhoz hűen élünk. Az is nagyon fontos, ahogy
többször mondtam, hogy ismerjük keresztségünk időpontját. Megkérdezhetném
tőletek: „Ki ismeri keresztségének dátumát?” Biztosan nem ismeritek
mindannyian. Ha valaki nem tudja, kérdezze meg otthon a szüleit, nagyszüleit,
nagybátyját, nagynénjét, keresztszülőjét, a család barátait… Kérdezze meg:
„Engem mikor kereszteltek meg?” Aztán pedig sose felejtsd el: őrizd meg
szívedben azt a dátumot, és ünnepeld meg minden évben!
Jézus,
aki megmentett bennünket, nem saját érdemeinkért, hanem hogy a valóságba
ültesse az Atya mérhetetlen jóságát, tegyen irgalmassá bennünket mindenki felé!
Szűz Mária, az irgalom anyja legyen vezetőnk és példaképünk!
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Szeretettel
köszöntelek mindannyitokat, kedves rómaiak és zarándokok!
Üdvözlöm
a spanyolországi Los Santos de Maimona-i és a Talavera la Real-i tanárokat és
diákokat; a Lengyelországból jött egyházközségi csoportokat, a Neokatekumenális
Út lengyel tagjait – biztosan Kiko születésnapjának megünneplésére jöttetek! –;
és üdvözlöm a loretói és a rieti tartományból érkezett vallemarei híveket.
Ma
délelőtt, a mai ünnephez kapcsolódó szokás szerint, újszülötteknek egy elég szép
számú csoportját volt alkalmam megkeresztelni. Imádkozzunk értük és
családjaikért! És ehhez kapcsolódóan ismét arra hívok mindenkit, hogy mindig tartsa
elevenen saját keresztségének emlékét. Ott vannak életünk gyökerei Istenben;
örök életünk gyökerei, amelyet Jézus megtestesülésével, kínszenvedésével,
halálával és feltámadásával nekünk adott. A keresztségben vannak a gyökerek!
Sose felejtsük el keresztségünk dátumát!
Holnap,
a karácsonyi időszak befejezése után, a liturgiában újrakezdjük az évközi időt.
Mint keresztsége után Jézus, mi is engedjük, hogy a Szentlélek vezessen
bennünket mindenben, amit teszünk. De ehhez hívnunk kell őt! Tanuljuk meg gyakrabban
hívni, mindennapjainkban a Szentlelket, hogy szeretettel tudjuk megélni a
mindennapos dolgokat, és így rendkívülivé tudjuk tenni azokat.
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek! Ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó
étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése