Tisztátalan kívánságoktól
Őrizzetek meg minket szent Angyalok!
Advent
első vasárnapja, december első vasárnapja, ez a mai. És kezdete az új egyházi
évnek. Elindulás egy új úton. Miért, mitől válhat újjá? - Ha megújulásunkra
válhat! Miben kell megújulnom?
Megrázó vallomás
Izajás ma elhangzó szavai az olvasmányban. Megpróbálom magaméként átelmélkedni.
Ugyanakkor, az evangélium utolsó szavai, melyeket Jézustól hallunk: „Legyetek
éberek!” - Reményről szól: „Reméljetek”! Azt a reményt akarja adni számomra,
ami elhangzik Izajás elmélkedésének a végén is: „De mégis, Uram, atyánk vagy
te!” Kiben bízhatnánk, kihez futhatnánk, kitől remélhetnénk megbocsátást,
irgalmat, feloldozást, ha nem tőled! Igen, mindig az erősebb, a nagyobb, a
teljességben előttem járótól várhatunk bűneinkre bocsánatot.
Minden
megújulás, minden ünnepre készület elszámolással, megvallással, bűnbánattal,
vagyis olyan történéssel kezdődik, amitől várhatok olyan szabadságot,
békességet, ami képessé tesz, tehet rá, hogy ünnepelni képessé lehessek: el
kell számolnom mindazzal, és el kell távolodnom mindattól, ami terhem, ami
olyan igám, amitől nem tudok felegyenesedni, hogy ünnepelhessek. Ünnepelni,
csak szabad ember képes! Az, akinek az ünnepét nem terheli meg fájdalom,
keserűség, elégedetlenkedés, bármilyen kötöttség, függőség, mely számára
aggódást, keserűséget, fájdalmat megkötözöttséget okoz.
De mit
akarok, minek az ünneplésére készülök valójában? Van számomra olyan ünnep, a
közeljövőben, amiért készületre bírom magam? Nos, ez már a tudatos ember
készületéhez tartozó kérdés! Egyáltalán akarok, szükségem van az ünnepre? Meg
tudom engedni magamnak, hogy ünnepelhessek? Mert az ünnep a készületből
születik meg, állítom!
Mai
világunk, a társadalmi környezetünk izgatottan és talán ingerülten is arra
próbál ösztönözni bennünket, hogy itt az alkalom arra, az az ok, hogy
vásároljunk, költekezzünk. Mert a vásárlás, az ajándékozás eltölthet bennünket
egy olyan hamis érzéssel, hogy ha ajándékozom, akkor azzal elégtételt teszek
azért, amit egész évben nem voltam képes megtenni: a szeretet hiányt most
pótolhatom, adósságomat leróhatom. Egy alkalom, egy esemény alkalmával
megtehetek mindent azért, akinek adósa vagyok. Megfizetek most mindenért! És
ezzel jó pontot szerezhetek Istennél, aki azt mondja, hogy éhes voltam és nem
adtál nekem enni, szomjas voltam, és nem adtál nekem inni. Csak nehogy
mélyebbre kelljen mennem, és valóban, számot kelljen vetnem azzal, amit rosszul
tettem, amit nem tettem, amit elhibáztam. Most bebizonyíthatom magamnak, hogy
én jó vagyok.
Pedig,
valójában, ha nem megyek lelkem mélyére, nem tudok irgalmatlanul őszintének
lenni magammal, azt, amire szükséges volna, akkor az ünnepem is felületessé
lesz. Az ünnep elmúltával, fel fogok sóhajtani, és azt fogom csak tudni
mondani, hogy, de jó, hogy elmúlt! Ha csak ezt fogom tudni mondani, akkor az
azt fogja igazolni, hogy nem készültem el valójában az ünnepre. Sikerült
túlélni az ünnepet, de nem megélni. Nem vagyok szabad az ünnepre! Mert akit
ünnepelni akartam, Ő nem tudott engem felszabadítani rá, hogy ünneplésre kész
legyek.
Istent
ünnepelni csak úgy lehetek képes, ha tőle kérem a kiengesztelődést. Ha elé
teszem le minden terhemet – minden terhemet (!) – melytől szabadulnom kell
ahhoz, hogy ünnepelni kész lehessek! Ma, itt az alkalom, az ideje annak, hogy elinduljak
az ünnep felé! Tegyek rendet, bennem, önmagamban, ott legbelül, hogy kész
lehessek az ünnepre! Vele kell készülnöm, akivel ünnepelni akarok! Szüless meg
bennem Istenem, ezen a Karácsonyon, most! Segíts engem, hogy képessé lehessek
Veled ünnepelni! A csodára nem várni kell, a csoda megtapasztalására,
megélésére készülnöm kell! Szűz Máriát is készületben érte az angyal. Ne
gondoljuk azt, hogy Mária nem készült a csodára. A csoda attól az, hogy nem úgy
teljesedik be, ahogy és amire számíthatunk. Mert nem tudjuk, mire vagyunk
képesek, és nem tudjuk, mire tart bennünket alkalmasnak Isten! Készületemben
legyél velem Istenem, kérlek! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése