A haza atlétája – Cserháti Ferenc püspök karácsonyi körlevele Szent Lászlóról
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspöke karácsonyi körlevelében Szent László alakját idézi fel a külföldön élő magyar, illetve magyarul beszélő hívek és lelkipásztorok számára.
Főtisztelendő
Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim!
Idei
körlevelemben elsősorban az utóbbi években, évtizedekben külföldre vándorolt
magyar, illetve magyarul beszélő testvéreimhez szeretnék szólni. Egy olyan
kiemelkedő hazai eseményre szeretnék utalni, amelynek üzenete maradandó, mindig
időszerű és hasznos, nemcsak itthon, hanem a külföldi magyar egyházi
közösségekben és mindazok körében is, akik hazánktól távol élnek, az idegenben
is ragaszkodnak szülőföldjükhöz, őseik szent emlékéhez és kultúrájához,
keresztény hitünkhöz és édes anyanyelvünkhöz.
Az
elmúlt esztendőben ünnepi rendezvények sorozatával emlékeztünk Szent László
király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulójára. A Szent
László-emlékév során kiváló történészek, tudósok, papok méltatták a nagy
lovagkirály keresztény elkötelezettségét és helytállását az Egyházban, a
társadalomban, a nemzeti egység megteremtésében és a közép-európai népek
szolgálatában. Ha az ünnepi eseményeket figyelemmel kísértük, a felsorolt
témákról hallhattunk bőségesen, és azokat most nem szeretném megismételgetni.
Sokkal inkább a külföldi magyarok és Szent László király kapcsolatára szeretnék
emlékeztetni, mindenekelőtt az idegen honba kényszerült és ott felnevelkedett
László keresztény és magyar helytállására, aki a miénkhez hasonló idegen
környezetben, a sokszínű kultúrák, a befogadó ország nyelvét beszélő népek és a
több nemzethez is fűződő családi, rokoni és egyéb kapcsolatai között is „a haza
atlétája” és a keresztény hit bajnoka lett.
Ki ne
hallotta volna hírét: Szent László Lengyelországban született, idegen földön,
akárcsak a legtöbb magyar szülő gyermeke a külföldi tájakon. Apja I. Béla
király, Árpád-házi ivadék; anyja Richéza lengyel hercegnő; fiuk, László így két
nemzet gyermeke, akárcsak sok fiatal az idegenben. Eredetileg még neve sem volt
magyar, Ladislavnak szólították, idegen nyelven, mint minket is sokszor a
külföldi tájakon. Szent László király első feleségének nevét nem ismerjük, de
azt tudjuk, hogy özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf sváb herceg, német
ellenkirály leányát, Adelhaidot vette feleségül; nem magyar szülők gyermekét,
akárcsak sok fiatal, aki nem magyar házastársat választ az idegenben.
Családjának tagjai több nemzethez tartoztak, gyermekei révén szoros rokoni
kapcsolatban állt a szomszédos uralkodóházakkal, beleértve a két
leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Külföldön született,
és családjában is több nyelven beszéltek, de nem ingott meg sem magyarságában,
sem keresztény hitében: „a haza atlétája”, népének fénye, a nemzeti keresztény
művelődés előharcosa lett hazánkban, Szent István király magyar és keresztény
örökségének következetes ápolója, védelmezője és terjesztője.
Felidéztem
a nagy király életpéldáját, mert üzenete a külföldön élő „fiatal és új
nemzedék” számára különösképpen is időszerű, hasznos, iránymutató, sok
tekintetben vonzó és követendő lehet. Miért ne lehetnénk mi is, hozzá hasonlóan
tiszták, hősök, szentek, jó magyarok és jó keresztények? Miért ne lehetnék
Szent László hűséges katonái, vagy éppen társai az életszentségben? A
megemlékezéseket azért tartjuk, mert azok a mának is üzennek. Olyan maradandó
értékekre emlékeztetnek, amelyeket ma is megbecsülünk, tisztelünk, magunkévá
teszünk, és amelyeknek mindig hasznát vesszük. A mi ünnepi megemlékezéseink is
csak akkor teremnek méltó gyümölcsöt számunkra, ha az örömteli és büszke
nemzeti tisztelgés mellett még azok üzenete is visszhangra és elfogadásra talál
bennünk. Még konkrétabban: ha megbecsüljük és magunkévá tesszük Szent László
király keresztény tanúságát, saját életünkben is összekapcsoljuk a magyar ügyet
az Isten ügyével, úgy, amint ezt ő is tette földi életében. Különben csak
szeszélyesen válogatunk életpéldája értékei közül, és elfeledjük, hogy őseink
keresztény öröksége nélkül külföldi magyarságunk egyszerűen hiányos, sánta és
bicegő. A szent tisztelete azt jelenti, hogy követjük életszentségét, hozzá
hasonlóan igazi, szép, jellemes keresztény életet élünk.
Szent
László hősies helytállása a támadó ellenséggel és gonosszal szemben ma
különösen arra bátorít minket, hogy külföldön is vegyük fel a küzdelmet az
olyan ártó hiedelmekkel, gyilkos ideológiákkal és rossz szokásokkal szemben,
amelyek a keresztény lelkek megmételyezésére törnek, elrabolják őseink szent
örökségét, tönkreteszik keresztény hitünket és értékes családi hagyományainkat;
rabságba kényszerítenek, kiölik a család szeretetét, a szülők tiszteletét,
leszoktatnak a rendszeres imáról, távol tartanak a templomtól, a
szentgyónástól, a házasság és a többi szentség ajándékától... Szent László
életpéldája arra bátorít, hogy vívjuk meg a „hit jó harcát”, és kövessük azok
tanúságtételét, „akik kompromisszumok nélkül élik meg az evangéliumot,
teljesítik kötelességüket, és nagylelkűen szolgálják a szegényeket”, vagy amint
Pál apostol mondja: nekünk „nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk,
hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és
az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen”. Szent László király ezt tette, és
elnyerte az örök dicsőség koronáját: a királyok éke, a haza atlétája, a
keresztény hit bajnoka lett.
A
történetírók azt is feljegyezték róla, hogy halála után többször is megjelent
övéi körében, és csodát tett ott, ahol nagy volt a szükség. A magyar katonák
ezzel a csatakiáltással indultak hadba: „Szent László, segíts!” Kérjük mi is
bizalommal: Szent László király, légy vezérünk, és segíts meg minket nemes és
krisztusi küzdelmünkben! Te, aki kormányzónk voltál a földön, légy pártfogónk a
mennyben!
Befejezésül,
és felidézve az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus emlékét,
amelynek ünnepségei hazánkban és külföldön is maradandó lelki élményt
jelentettek, tisztelettel jelzem és szíves figyelmükbe ajánlom, hogy 2020.
szeptember 13-tól 20-ig Budapesten rendezik meg az 52. Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszust, amely nemcsak hazánkban, hanem külföldön is kiváló
lehetőséget kínál a lelki megújulásra. Ennek egyik legszebb módja a szentségimádás,
amelyet bárhol a világon megszervezhetünk. A szentmiséken ugyancsak együtt
imádkozhatunk hazai testvéreinkkel, hogy „az eucharisztikus kongresszus
ünneplése egész hívőközösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki
megújulására szolgáljon”! További gyakorlati tájékoztatók és ötletek találhatók
magyar és angol nyelven a 2020-as budapesti eucharisztikus világkongresszus
honlapján: www.iec2020.hu.
Előkészületül
az eucharisztikus kongresszusra tervbe vettük azt is, hogy 2020-ra elkészítjük
a Szétszórt
Magyarok Hangzó Bibliája – Ószövetség hangfelvételt, amelynek
célja a külföldön élő magyarok és magyar közösségek bevonása a teljes
ószövetségi szentírás szövegének felolvasásába és digitális rögzítésébe. Ezzel
elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy szentírási ismereteink külföldön is
gyarapodjanak, és a Biblia háromperces részletekben való közös felolvasásával a
felolvasó hangja, neve, jelenlegi befogadó országának és településének a neve
is dokumentálódjon. A magyar nyelv ápolása és a vallásos nevelés szempontjából
egyaránt szép és hasznos kezdeményezéshez szívesen csatlakozunk. További
részletek megtalálhatók a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány
honlapján: www.sznbk1988.hu.
Kedves
Magyar Testvérek! Ezekben a napokban karácsonyra készülődünk, hogy
megünnepeljük Jézus Krisztus születését, aki „értünk, emberekért, a mi
üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz
Máriától, és emberré lett”, ahogyan ezt a Hiszekegyben is valljuk. De ugyanez a
csodálatos nagy titok ölt testet minden szentmisében is: „Az Üdvözítő, aki húsz
évszázaddal ezelőtt testet öltött Mária méhében, az Eucharisztia szentségében
folyamatosan az isteni élet forrásaként adja magát az emberiségnek.” Az
Üdvözítő „vándorlásunk társa lett, s mert szerette a világot, kenyérszínbe
rejtezett”, hogy aki hozzá megy, többé ne éhezzen, s aki benne hisz, többé soha
se szomjazzon. „Zúgjon hát a hálaének, / Szálljon völgyön, tengeren: / A
szeretet Istenének / Dicsőség és üdv legyen!”
Végezetül
újra megköszönöm a külföldi magyar testvérek minden anyagi, szellemi és
erkölcsi támogatását közös krisztusi küldetésünk szolgálatában, kívánok
mindenkinek jó felkészülést az Úr érkezésére, áldott, szent karácsonyi
ünnepeket és boldog új évet.
Mindezek
után pedig, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, Szent István király és a
többi Magyar Szent közbenjárására, áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az
Atya, a Fiú és a Szentlélek!
Cserháti
Ferenc c. centuriai püspök, a külföldi magyarok lelkipásztori
ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése