Krisztus Vére, a hitvallók szilárdsága

Krisztus Vére, a hitvallók szilárdsága

üdvözíts minket!

 

Mai kereszténységünk roppant nagy hangsúlyt helyez Krisztus áldozatára, és eltörpül mellette az a számomra – és talán az Ember Istenközpontúságának szempontjából lényeges - nagyon fontos dolog, hogy keresztségünkben beleoltódtunk Krisztusba! Ami még mindig nem a leglényegesebb a kinyilatkoztatásban. Talán, úgy gondolom, hogy a leglényegesebb dolog mégis csak az, hogy a teremtő akaratból eredően, Isten szándéka által a teljességből – Aki Krisztus – lettünk megalkotva. Ahogy a János evangélium beszél erről, mindjárt az első fejezetben: „Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.” [Jn 1,16-18]

Tehát, a kinyilatkoztatás pontosan erre a tényre épül, hogy mindannyian Krisztus teljességéből valók vagyunk, akik képesek vagyunk a kinyilatkoztatást úgy érteni, ahogy azt Isten ki akarja jelenteni az Ember számára. Ehhez a tényhez társul minden kegyelem!

Jézust, ebben az emberi méltóságában helyezi bele a világba az Isten, és ezért dicsőíti a Fiú az Atyát: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!” Ahogy hallhatjuk a mai evangéliumban. Mert a Fiú alázatában önmagát, és a belőle való szenteket – Pál apostol nevezi így a Krisztus követőket – tekinti kicsiknek. Pontosan azért, mert a világ semmire sem tartja Isten Igéjét, kinyilatkoztatását. A világi ember dölyfösnek, nagynak véli magát, erre utal Jézus ebben a kifejezésében, amikor az Atyával beszél. És ez mutatkozik meg abban is, hogy a világ feláldozza(?), nem, kiveti magából Krisztust, és Vele együtt Isten kinyilatkoztatását is, mely világosságot akar gyújtani a világban. De a sötétség nem fogadta be a világosságot!

Itt hallom meg, nekem, kereszténynek szóló felszólítását Istennek: „Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” [Mt 6,24] „A te számodra én Úr vagyok?” Teszi föl, szegezi nekem a kérdést Isten. Ezekiel próféta könyvének 48 fejezetében ötször hangzik el: „akkor majd megtudjátok, hogy én az Úr vagyok az Isten!” (Ez 13,9; 23,49; 24,24; 28.24; 29,16) Isten vágyakozik rá, hogy az Ember megértse, és elfogadja a maga számára Istent urának.

A Teljesség misztériumáról Jánoson kívül csak Pál apostolnál hallunk. A Kolosszei levélben: „úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.” [Kol 1,19-20] Majd pedig ezt írja: „Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre” [Kol 2,8-10]

Éppen ezért, a keresztségünk csupán emlékeztetni akar bennünket arra, hogy vegyük, fogadjuk be Isten kegyelmi ajándékait, melyek által válhat minden kinyilatkoztató szó életet adó Lélekké számunkra! Teljességre akar bennünket kegyelmével elvezetni, eljuttatni Isten. Ha engedjük, ha hagyjuk magunkat, és kishitűségünkkel, kétségeink, önmagunkban elbizonytalankodásaink által nem vetünk gátat a kegyelem kiáradásának. Mely bennünk, és általunk akar a világban terjedni! De ez a dolog egészséges és teljes embert feltételez. Azt az egészséget - Aki Isten szándéka szerint egész, és teljes embert - aki teljesen elfogadja Krisztust Mesterének!

Persze, Isten végtelenül türelmes, hosszan tűrő, meg megbocsátó, de nem azért, hogy mi ezzel visszaéljünk! Van a Bibliának Bölcsesség könyve, de Jézus maga is beszél arról, hogy aki benne hisz, az ettől még ne butuljon el (l.: Lk 16,8)! A hit együtt akar munkálkodni a szellem józanságával, azért, hogy Isten szándékát szolgálhassa! Erre anyagi mivoltunk képes, és alkalmas, csak nekünk magunknak kell ezt hittel, és a hitnek alárendelni! Isten tudatos lényeknek teremtett bennünket, mert Ő is tudatos lény! A szeretete is tudatos, és arra vágyakozik, hogy szabad akaratunkat tudatossággal éljük meg, és ezzel a tudatossággal válaszoljunk szeretettel a szeretetére.

Mind kicsinyek vagyunk, akik hisszük, hogy Krisztus teljességének csak egy apró, piciny részét kaptuk munícióként erre a világra való érvényesülésünknek. De azért, hogy a többit, amire e mag képessé lehet, azt magából kiszenvedje, és bőséges terméssé lehessen, Teremtője dicsőségére. Az életutunkon egyre jobban hasonlóvá válni Krisztushoz. Tudva, hogy a tanítvány soha nem lehet nagyobb, mint Mestere!

Minden szó, melynek kidolgozására képes lehetek, add Uram, Istenem, hogy Krisztus által, Pio atya és Pál apostol segítségével váljon a Te mindenséged javára! Ámen