2019. január 10., csütörtök

Ferenc pápa: Három jel, hogy nem szereted felebarátodat



Ferenc pápa: Három jel, hogy nem szereted felebarátodat

A hit ad erőt, hogy mindenkiért imádkozzunk, ellenségeinkért is. A hit segít, hogy ne tápláljunk magunkban féltékenységet, irigységet. Ha így szeretünk, legyőzzük a világ szellemét, mely hazug és megosztó – hangsúlyozta homíliájában a pápa január 10-én a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa a Szent János apostol első leveléből vett szentleckéből indult ki homíliájában: „Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket! Aki azt mondja: »Szeretem Istent«, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Ezt a parancsot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is. Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az az Isten szülötte; aki pedig a szülőt szereti, szereti a szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük az Istent, és eleget teszünk parancsainak. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk” (1Jn 4,19–5,4).
Amikor János apostol azt írja, hogy aki Istentől született, legyőzi a világot, a mindennapok harcára gondol, amelyet a világ szellemével vívunk – magyarázta a pápa. – Ez ugyanis hazug, a látszatra épül, tartalom nélkül, míg Isten Lelke igaz. A világ szelleme a hiúságé, az erőtlen dolgoké, amelyeknek nincs alapjuk, ezért romba dőlnek. Olyanok, mint a farsangi csörögefánk – amit az egyik olasz dialektusban „hazugság”-nak hívnak: nem tömörek, tele vannak levegővel – éppúgy, mint a világias gondolkodás. Felfújt, és megtéveszt, mert a hazugság atyjának gyermeke.
János apostol megmutatja nekünk Isten Lelkének konkrét útját, ami nem fantázia szüleménye: ott a szó és a tett megegyezik. Ha megvan benned Isten Lelke, akkor jó dolgokat fogsz cselekedni. Itt az apostol egy hétköznapi dolgot mond: aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát – szögezte le a pápa. – Szeressük azt, amit látunk, meg tudunk érinteni, ami valóságos; ne a fantázia szüleményeit, amiket nem látunk – buzdított a Szentatya.
Ha nem vagy képes szeretni Istent a konkrét dolgokban, akkor nem igaz, hogy szereted Istent. A világias gondolkodás megosztást szül: ha beszüremkedik a családba, a közösségbe, a társadalomba, megosztást teremt; a széthúzás nő, megjelenik a gyűlölet és a háború. János továbbmegy: aki azt mondja, „szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. A világias szellem gyermeke, ami hazugság, puszta látszat – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Gondolkozzunk el azon, mi szeretjük-e Istent. Aztán menjünk a „próbakőhöz”, és nézzük meg, hogyan szeretjük a testvérünket: akkor látjuk, hogyan szeretünk valójában.

A Szentatya három ismertetőjegyet sorolt föl arra vonatkozóan, ha valaki nem szereti testvérét. Sokféleképpen lehet mosolyogni – mondta. – A cirkuszi bohócok is mosolyognak, mégis sokszor sírnak belül. Imádkozzunk felebarátunkért! Azokért is, akiket ellenszenvesnek tartunk, és tudjuk, hogy nem szeretnek minket. Azért is, aki gyűlöl minket, aki az ellenségünk: ahogy Jézus mondta. Ha nem imádkozom, az annak a jele, hogy nem szeretek. Az első jel a kérdés, amit föl kell tennünk magunknak: imádkozom az emberekért? Mindegyikért, konkrétan, a rokonszenves és számomra ellenszenves emberekért, a barátaimért és az ellenségeimért. Ez az első.
A második jel: amikor fölfedezem magamban a féltékenység, az irigység érzését, és kedvem támad rosszat kívánni a másiknak. Ez annak a jele, hogy nem szeretek. Itt meg kell állnom: nem szabad hagyni, hogy növekedjenek ezek az érzések. Veszélyesek. Ne hagyjuk elhatalmasodni őket! – figyelmeztetett a pápa.
A harmadik jel a mindennapokban arra, hogy nem szeretjük felebarátunkat (tehát nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent): a pletykálkodás. Véssük be az eszünkbe és a szívünkbe: ha pletykálkodom, nem szeretem Istent, mert a pletykával tönkreteszem a másikat. A pletyka olyan, mint a mézes cukorka: finom, eteti magát, aztán a sok cukorkától gyomorrontást kapunk. Mert finom, „édes” pletykálkodni, jó dolognak tűnik, csak éppen rombol. Ez pedig azt jelzi, hogy nem szeretek. Ha valaki egyszer s mindenkorra abbahagyja a pletykálkodást, az nagyon közel van Istenhez, mert ezzel védi felebarátját, megőrzi felebarátjában Istent – hangzott el a Szentatya homíliájában.

A világ szellemét a hit lelkületével tudjuk legyőzni. Azzal, ha hiszünk benne, hogy Istent látjuk fivérünkben, nővérünkben. Hitünk legyőzi a világot. Csak nagy hittel lehet ezen az úton járni, nem a józan ész emberi gondolataival. Nem. Segít, de nem erre van szükség e küzdelemben. Csak a hit adja meg az erőt ahhoz, hogy ne pletykálkodjunk, hogy imádkozzunk mindenkiért, ellenségeinkért is, s ne hagyjuk elhatalmasodni a féltékenységet és az irigységet.
Az Úr Szent János apostol első levelének e szakaszával azt kéri, hogy legyünk konkrétak a szeretetben. Szeresd Istent! De ha nem szereted testvéredet, nem szeretheted Istent. S ha azt mondod, hogy szereted testvéredet, de valójában nem szereted, sőt gyűlölöd őt, akkor hazug vagy – mondta Ferenc pápa.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése