A pápa lelkiismeret-vizsgálatra hív „Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata” elfogadásának jubileumán
December 10-i keltezéssel Ferenc pápa üzenetet küldött arra a konferenciára, melyet Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen tartanak december 10–11-én „Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata” elfogadásának 70. és a „Bécsi nyilatkozat és akcióprogram” elfogadásának 25. évfordulója alkalmából.
Az
Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma szervezte nemzetközi
konferencián részt vesznek a szentszéki nagykövetségek képviselői, az Egyesült
Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Európa Tanács küldöttei, valamint a tudományos
élet képviselői a világ minden részéből.
Ferenc
pápa üzenetében megállapítja, hogy a két dokumentum elfogadása évfordulójáról
való megemlékezéssel „a nemzetek családja el akarta ismerni minden ember
egyenlő méltóságát, ami az ember – aki test és lélek elválaszthatatlan egysége –
természetében gyökerezik. Ebből a méltóságból következnek az alapvető jogok és
szabadságok”. A Szentatya ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy az 1948-as
nyilatkozat megfogalmazza: „a személynek kötelességei vannak a közösséggel
szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes
kifejlődése” (29. cikk).
Ferenc
pápa az évfordulók kapcsán elmélyült gondolkodásra hív az emberi jogok
alapjáról és tiszteletéről a mai világban. Újult erővel kell fáradozni
általában az emberi méltóság, de főként a társadalom legsérülékenyebb tagjai
védelmében: „A jelenben tapasztalt ellentmondások ugyanis azt a kérdést vetik
fel, hogy vajon a hetven évvel ezelőtt deklarált jogokat tisztelik, védelmezik
és előmozdítják-e egyáltalán.”
A
Szentatya felsorolta az igazságtalanságok formáit, melyek alapja „az ember
redukált antropológiai értelmezése” és „a nyereségre épített gazdaság, mely
habozás nélkül kizsákmányolja és megöli az embert”. Miközben az emberiség egyik
része dúskál a javakban, másik részének nem ismerik el emberi méltóságát, és
lábbal tiporják jogait. Ilyen igazságtalanság, hogy gyermekektől
megtagadják a megszületés jogát, hogy sokaknak nincs hozzáférésük az emberhez
méltó életkörülményekhez, ki vannak zárva a megfelelő oktatásból, hogy sokakat
jogtalanul megfosztanak a munkájuktól, vagy éppen rabszolgaként dolgoztatják,
embertelen körülmények közt tartják fogva őket, megtagadják tőlük a szabadulás
lehetőségét.
Ferenc
pápa hangsúlyozza: mindazokra gondol, „akiket gyanú és megvetés vesz körül,
akiket hátrányos megkülönböztetés és erőszak ér faji, etnikai, nemzeti vagy
vallási hovatartozásuk miatt”. Végül a pápa rámutatott arra is: sok ember
szenved jogainak megsértése miatt a háborús konfliktusokban, miközben a halál
vámszedői gátlástalanul meggazdagodnak testvéreik vére árán.
A pápa
minden keresztényt lelkiismeret-vizsgálatra hív, ugyanis amikor e számos
igazságtalanság létezik, akkor minden kereszténynek kötelessége, hogy a saját
területén bátran hozzájáruljon ahhoz, hogy az alapvető emberi jogokat
tiszteletben tartsák. Az igazságosság és a szolidaritás követelménye különös
módon érinti a keresztényeket, mert az evangélium kifejezetten arra hív
bennünket, hogy forduljunk a legkisebb testvéreink felé.
Üzenete
végén a Szentatya szívből jövő felhívással fordul a társadalom vezetőihez, azt
kérve tőlük, hogy helyezzék az emberi személyt politikai döntéseik
középpontjába, együttműködve egymással a fejlődés szolgálatában, még ha ez azt
is jelenti, hogy az „árral szemben” haladnak. A tanácskozás résztvevőire végül
Ferenc pápa Isten áldását kéri a Szűzanya, a Béke Királynője közbenjárásában
bízva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése