Engedjük-e, hogy Isten
véssen, csiszoljon, formáljon? – Boldog Brenner János-emléknap Szombathelyen
Boldog Brenner János emléknapján, december
15-én megtelt ünneplőkkel a szombathelyi székesegyház. Először ünnepeljük a
vértanú pap liturgikus emléknapját: szentmisével, emléktábla- és
ligetmegáldással, a vértanúság útján tett zarándoklattal. A Szombathelyi
Egyházmegye ünnepén jártunk.
Brenner János emléknapját ünnepelni gyülekeztek
a hívek a szombathelyi székesegyházban december 15-én délelőtt. Már a
szentmisét megelőző ráhangolódásra megtelt a templomtér – az országos
havazás és a szombati áthelyezett munkanap ellenére. Számos paptestvér érkezett
az egyházmegye területéről, és eljöttek a győri szeminárium papnövendékei is.
Zarándokcsoportok érkeztek Pozsonyból és Budapestről.
Elsőként Császár István általános helynök szólt
az egybegyűltekhez, nyitogatva a hitvalló pap életének titkait. Miben példakép
számunkra Brenner János? – tette fel a kérdést a helynök, és a vértanú pap
naplójából idézett. „Hogy nyomaidban haladhassak” – fogalmazta meg legfőbb
vágyát Brenner János, felismerve, hogy az ember számára Isten akaratának
elfogadása a béke forrása, a boldog élet biztosítéka. Császár István
emlékeztetett arra, hogy az Isten akaratára való ráhagyatkozás tette lehetővé
Brenner János számára, hogy abban a korban, amikor a megfélemlítés volt az
Egyház elleni harc legfőbb eszköze, ő mégis félelem nélkül tudott élni. Már egy
évvel a meggyilkolása előtt együtt élt a tudattal, hogy őt meg fogják ölni, de
semmi félelmet nem vettek észre rajta, hittel, Istenre való hagyatkozással élt.
Ez a ráhagyatkozás sugárzott éltéből. Erőforrása az imádság volt. A lelki élet
nagy mélységei nyíltak meg előtte, azért fohászkodott, hogy „élete folytonos
imádság legyen”.
A hívek ezt követően Brenner József nagypérpost
vezetésével imádkozták el a Brenner János tiszteletére írt litániát a vértanú
ereklyéje előtt.
A szentmisére való bevonulást a papnövendékek
vezették, mögöttük haladt az ünnepre összesereglett több mint száz ministráns,
majd a paptestvérek következtek. A főcelebráns Székely János megyéspüspök, a
szónok Bérczi L. Bernát ciszterci apát volt. Koncelebrált többek között
Brenner József nagyprépost, Ruppert József posztulátor és Császár István
általános helynök. A jelenlévők között volt a közélet számos képviselője,
köztük Hende Csaba, az országgyűlés alelnöke, Szombathely országgyűlési
képviselője, valamint Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere.
Első ízben ünnepelhetjük Boldog Brenner János
liturgikus napját. Azt ünnepeljük, hogy az istenellenes hatalom bármennyire is
el akarta törölni a hitvalló papnak még az emlékét is, Isten azonban felemelte
a nevét. Isten felmagasztalja a megalázottat, szemében ugyanis drága
szentjeinek élete és halála – fogalmazott köszöntőjében Székely János,
kifejezve az egybegyűlt ünneplő közösség háláját Brenner János életéért,
életáldozatáért.
Kérjük az Úr kegyelmét, imádkozzunk – buzdított
a főpásztor –, hogy az Egyháznak sok jó pásztora legyen, és a mi életünk is
sugározzon.
Bérczi L. Bernát OCist zirci apát
szentbeszédében rámutatott, Boldog Brenner János élete azt üzeni nekünk, hogy a
boldogság elérhető mindenki számára, legyünk bármilyen élethelyzetben,
lelkiállapotban.
A Brenner János-i életút arra tanít, hogyan
élhető teljes odaadással az élet. A vértanú személyében követhető példa áll
előttünk – hangsúlyozta a szónok, majd támpontokat emelt ki Brenner János
életéből. Elsőként az Isten akaratára való ráhagyatkozás fontosságára
figyelmeztetett Bérczi L. Bernát, aki tanári pályája tapasztalata alapján azt
állapította meg, mennyire megszenvedik a fiatalok, ha nem tudják, merre
induljanak el az életben. Ezzel szemben az Istenre figyelés, az egyszerű,
hétköznapi dolgok átelmélkedése segít, hogy ne önmagunk körül forogjunk.
Brenner János lelkinaplója mutatja, ő ezen az úton járt, és így találta meg a
helyét a zirci ciszterci közösségben. De keresése, hogy mi Isten akarata, itt
sem ért véget. Nem állt meg akkor, amikor lelki örömökben volt része, tudta,
nehezebb időszakokban is meg kell állnia a helyét. Ez a nehezebb időszak akkor
köszöntött rá, amikor a rendek feloszlatása után a szombathelyi szemináriumban
kellett folytatnia tanulmányait. Ez számára az az időszak, amikor a lelki
szárazság megpróbáltatása is meglátogatta, amikor felismerte, hogy az örömöket
nem a tudomány csarnokaiban, nem az emberek között, nem élvezetekben fogja
megtalálni, hanem a lelkében, ahol megtalálta Istent, az élet lüktetését az
igazság és szeretet egységében.
Röviddel ezután újabb megpróbáltatásokról írt
naplójában. A szombathelyi szeminárium bezárása után Győrbe került – folytatta
az életút felidézését az ünnep szónoka. – 1954-ből származik az a zirci
elöljárójához írt levele, melyben lelki küzdelmeiről adott hírt. Brenner Jánost
23 éves korában a lelki élet nagy próbatétele látogatta meg, a lélek sötét
éjszakája: „Szeretnék megkapaszkodni valamiben, Isten mindig hallgat,
kapaszkodó kellene”, írja. Majd így folytatja: „Az egyetlen híd a lét végső
örvényén a hit, ez a borotvaél. Át tudok-e menni ezen a hídon?” Brenner János e
gyötrő kérdéssel tanulta meg egészen Istenre bízni az életét, ez alapozta meg
számára a kitartást adó hitet, ami akkor is szilárd maradt, amikor élete
veszélybe került.
Bérczi L. Bernát felmutatta Boldog Brenner
János példáját, hogy nekünk is feltegye a kérdéseket: Tudunk-e csendben
maradni, hogy megtaláljuk Istent a lelkünkben? Engedjük-e, hogy Isten véssen,
csiszoljon, magához hasonlóvá formáljon? Vállaljuk-e életünk nehézségeit,
hiszünk-e abban, hogy Isten az összes rosszból ki tudja hozni a jót? A szónok
arra buzdított, kérjük Boldog Brenner János közbenjárását, hogy megerősítsen
minket a ráhagyatkozásban, hogy minden helyzetben bízni tudjunk Isten
akaratában.
A szentmise végén Boldog Brenner János ereklyéi
előtt folytatódott az imádság. A ministránsok Székely János püspökkel a
Brenner-oltárhoz vonultak, körbeállták azt, és képviselőik egy-egy könyörgés
elhangzása után égő mécsest helyeztek el az oltáron. Sorban gyúltak a gyertyák,
a ministránsokat a hívek követték.
Az ünneplők a székesegyházból a Boldog Brenner
János Óvodához, az egykori Püspöki Elemi Iskolához vonultak, ahol 1938 és 1940
között Brenner János tanult. Székely János megáldotta az épület falán
elhelyezett emléktáblát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése