2010. június 19., szombat

Június 18. péntek



Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
gyógyítsam a megtört szívűeket,
és felszabadítsam az elnyomottakat.


Az egész hegyi beszéd tartalma az, hogy az ember az erények gyakorlásával lesz alkalmassá az örök életre. Ezért nem szabad véglegesen kikötni a földi, az anyagi javaknál. A testünk, akár csak a többi földi, anyagi javaink, tárgyaink nem követhetnek bennünket az örök életbe, mert oda csak a lelkünk van meghívva Jézus Krisztus által. Ezek a javak és értékek még itt a földi életben sem tartósak, hanem romlandóak: a moly vagy a rozsda emészti, vagy éppen a tolvajok lopják el tőlünk. Földi javakra, eszközökre mindez ellenére szükségünk van, dolgoznunk is kell értük, mert ezek biztosítják az ember és azontúl az egész emberiség fennmaradását. Jézus Krisztus nem is ezt követeli meg tőlünk, hanem azt, hogy ezeket a javakat ne helyezzük mindenek elébe ne bálványozzuk őket értékükön felül. A túlvilágra semmit sem vihetünk át ezekből, ahogyan a testünket is itt kell hagynunk, és csak a jótetteinket és ezek által felnemesített lelkünk az, amely az örök életre alkalmas lesz. A kapzsiságnak, az anyagiasságnak az a veszélye, hogy a szívet, az ember egyéniségét beszűkíti, megrontja, és ezáltal lelke nem tud felemelkedni Isten a nagylelkűségéhez. Ezért van szüksége minden embernek látó szemre. Ahogy testi szemünkkel eligazodunk környezetünkben, úgy a lélek szeme is hozzásegít az örök értékek meglátásához.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése