2016. május 3., kedd

Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok



Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok
                            1Kor 15,1-8; Jn 14,-6-14                                                                                
„Azután megjelent Jakabnak”

Jézus feltámadása kulcsfontosságú esemény az üdvösség történetében. Mert ha nem támadt volna fel, csak meghal értünk, a megváltás ugyan végbement volna, de erről nem lenne teljes, egyértelmű bizonyságunk. Ezt a meggondolást erősíti a tény, hogy Jézus előre megmondta – háromszor is – az apostolainak, hogy szenvednie kell és meg kell halnia, de harmadnapra feltámad, a szenvedése és halála mégis teljes csalódást és hitvesztést jelentett az apostoloknak. Innen érthető, hogy Jézus egész húsvét vasárnap sokféleképpen iparkodott apostolai hitét visszaszerezni. Ezért jelent meg nekik többször is, és több mint ötszáz testvérnek, hogy a feltámadás után teljes bizonyságuk legyen, és erre épülhessen az egész üdvtörténet igazsága. Pál apostol ezt tételesen fel is sorolja: Kéfásnak, majd a tizenkettőnek, a több mint ötszáz testvérnek, akik közül az első „Korintusi levél” írásakor még sokan életben voltak, végül pedig jóval a mennybemenetele után neki, Pálnak is a damaszkuszi úton, illetve neki Arábiában két éven át többször is. Szent Jakab Jézus unokatestvére volt. Miért jelent meg neki külön? Rokon volt, egykori játszótárs, talán munkatárs is lehetett. Jézus nem felejtett el semmit, a hűséges rokoni és baráti szálakat szabad és kell erősíteni. Jakab később Jeruzsálem püspöke lett, az egyik oszlop az Egyházban. Szigorú aszkéta. Levele a Szentírás egyik gyöngyszeme. Tanúsága és tanítása sok zsidónak lett az üdvösség forrása.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése