Letörölni a könnyeket. Imavirrasztás Ferenc pápával Urunk mennybemenetele ünnepén

Ferenc pápa imavirrasztást vezet a Szent Péter-bazilikában (archív felvétel) - 

Május 5-én, Urunk mennybemenetelének ünnepén délután 6 órakor Ferenc pápa imavirrasztást vezet a Szent Péter bazilikában a testben-lélekben szenvedőkért. A szertartáson a hívek leróhatják tiszteletüket a Siracusai Könnyező Szűzanya kegyhelyéről származó ereklyetartó előtt, Mária oltalmáért fohászkodva a Szűzanyának szentelt hónapban.

Az ereklyetartó azokat a könnyeket őrzi, amelyek az ’50-es években egy siracusai család otthonában a Szűzanya Szeplőtelen Szívét ábrázoló kerámia domborműből fakadtak. Megfelelő tudományos vizsgálatok után a szakértők megállapították: a jelenségnek nincs természetes magyarázata. Ezt követően a szicíliai püspökök hitelesnek nyilvánították a csodás könnyezést.

Tanúságtételek az imavirrasztáson

Az imavirrasztáson három tanúságtétel hangzik el: egy olasz család felidézi fiuk öngyilkosságának drámai történetét, egy katolikus pakisztáni újságíró – politikai menekült – beszéli el Olaszországba vezető viszontagságos útját, ahol családjával együtt új otthonra talált, végül egy fiú ikerpár számol be arról, hogyan tértek meg újból a hitnek édesanyjuk könnyeinek segítségével.

A virrasztáson imák és könnyektől áztatott történetek, a hit könnyeket felszárító erejéről tett tanúságtételek váltják egymást, kifejezve a lelki irgalmasság művét, a szomorúak megvigasztalását.

Ferenc pápa ajándéka egy-egy Agnus Dei érem – a vigasz és a remény jele

A szertartáson a jelenlévők között kiosztják Ferenc pápa ajándékát, a vigasz és a remény jelképét: az Isten Bárányát ábrázoló fehér viasz érmet. Egyik oldalán a Húsvéti Bárány látható, a másikon pedig az Irgalmasság jubileumának logója. Az Agnus Dei érem története egészen a IV. századig nyúlik vissza, az első írott dokumentumok a IX. században tesznek róla említést. II. Pál pápával kezdődött meg rendszeres használata 1470-ben, különösen a jubileumi szentévek idején.

Az érmet tíz személy Ferenc pápa kezéből veszi át mindazoknak a képviseletében, akik nagy szenvedések hordozói: a gyermekeik halálát sirató szülőket, a közlekedési, illetve munkahelyi baleset áldozatainak hozzátartozóit tömörítő szövetségek elnökei. Közöttük van Eugène diakónus Ruandából, aki az 1994-es népirtás idején számos hozzátartozóját elveszítette, Angelo, aki megismerte a börtönélet drámáját, Agostino, a hazárdjátékok áldozata, és egy másik Angelo, volt hajléktalan. A nők is jelen lesznek, jelképezve hármas szerepüket, mint hitvestárs, édesanya és nagymama, továbbá mint a missziókban elkötelezett szerzetesnők, mint az utolsó stádiumban lévő betegek gondozónői.