2014. június 22., vasárnap

Úrnapja



Úrnapja

Az Úrnapja a legméltóságosabb Oltáriszentség, görögösen az Eukarisztia nagy ünnepe. Az Úr (Adonáj) az Ószövetségben Isten tulajdonnevét helyettesítette. Az égő és el nem hamvadó csipkebokor látomásakor Mózes megkérdezte Istent: Ha a nemzetségem tagjai „megkérdezik, mi az ő neve, mit mondjak nekik? Isten erre azt mondta Mózesnek: Én vagyok az, Aki vagyok. Aztán azt mondta. Ezt mondd Izrael fiainak: Az, Aki van, küldött engem hozzátok” (Kiv 3,13-14) Harmadik személyben ez így hangzik: Jahveh (Aki van). A zsidók nem merték kiejteni a szájukon ezt a félelmetes nevet, helyette Adonáj-t mondtak. Emberre ezt nem alkalmazták. Az Újszövetségben az Adonáj név a második Isteni Személy neve lett, görögül: Kyriosz. Itt tehát az Úrnapja nem az ószövetségi pihenőnapot, a szombatot, az Úr napját jelenti. A keresztényeknél az Úr napja a vasárnapot, a hét első napját jelentette, mert ez volt Jézus feltámadásának és a Szentlélek eljövetelének napja, az Istennek szentelt heti pihenőnap. Így írva-ejtve: Úrnapja, az Eukarisztia a XIII. században bevezetett új ünnepet jelölte a magyar nyelvben. Latinul: Festum Corporis et Sanguinis Domini nostri Jesu Christi (Az őskeresztények naponta megünnepelték az Eukarisztiát az utolsóvacsora liturgiája szerint. A XIII. század közepén azonban az Úr több látomást is adott egy lüttich-i apácának, Juliannának. Ezek között jelent meg a látnok előtt egy fénylő napkorong, amelynek szélén sötét folt volt látható. Julianna kérdésére, miért hiányos a napkorong, Jézus azt válaszolta: Most már életem szinte minden eseményét megünnepli Egyházam, csak az Oltáriszentségnek nincs különleges ünnepe. Jézus azt kérte, hogy Julianna indítson mozgalmat, hogy ezt a hiányt pótolja az Egyház. Szentmise után rendezzenek körmenetet az utcákon, tereken. A máskor mindig csak elzárt épületben, templomban megünnepelt nagy Ajándék, mutatkozzék meg ország-világ előtt, és hódolattal kísérje az ünneplő sokaság. Jézus kívánsága talán ugyanaz volt, mint amikor halála előtt pár nappal ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe, miközben hozsannázott kísérőinek hatalmas menete. Irigy farizeusok azt mondták neki. „Mester, figyelmeztesd tanítványaidat! Ő azonban ezt felelte nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!” (Lk 19,39-40) A nővér által elindított mozgalom heves ellenzésre talált, mint virágvasárnap egykoron. Juliannát „bűnös apácának tartották, látomásait hazugságoknak és képzelgéseknek, sőt kivetették kolostorából, s hazátlanul és megvettetve kellett meghalnia, de ő alázatában egyrészt azt tartotta, hogy nem méltó arra a szerepre, amit maga az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus bízott rá, másrészt pedig nem ő, hanem majd Az: győzelemre viszi ügyét”(Ijjas Antal: Szentek élete I.355) Halála előtt öt évvel (1253) viszont megérte, hogy fényes körmenetben diadalmasan megtartották az első úrnapi ünnepséget. Ez az ünnep a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön kapott helyet az egyházi évben, mivel az Eukarisztia alapítása nagycsütörtökön történt. Az ünnepélyes szentmise után vonul ki baldachin alatt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus az Úr papja kezében, előtte megy a papság és a ministránsok, utánuk pedig az ünneplő sokaság. Zeng az ének, csilingelnek a csengők, zúgnak a harangok. Négy sátort szoktunk építeni, ezeknél a pap leteszi a kisoltárra az Eukarisztiát, előírás szerint evangélium olvasás
majd tömjénezés következik.Jézus ma is jelezni akarja, hogy igényt tart a nyilvános hódolatra.Ne tagadjuk meg tőle, hiszen most is Ő a világ egyetlen igazi Ura.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése