Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.26. csütörtök
Anyaszentegyházunk a mai napra Jézus „Hegyi beszédének” utolsó,záró gondolatait rendelte Szent Máté evangéliumából, szent olvasmányként pedig okulásul a hat évszázaddal korábban történt tragédiát, Jeruzsálem első pusztulásának záróeseményeit olvastatja. Jézus hallgatói közül csak egy is gondolta-e, hogy négy évtized múlva ez a szomorú végzet vár Júda fővárosára, azzal a különbséggel, hogy Jézus keresztjének a helyén, a szent sírban az egész világ megújulásának, Jézus Egyházának bölcsője van és marad a világ végéig. Mindkét történelmi tény előzményének a bevezetése lehetne ez a Jézus-i mondat: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!” (Mt 7,15) „Halljátok az Úr üzenetét!” És mit fed? A rabolni akaró farkast. A bizalmatokat kéri, és elrabolja a hiteteket és a belőle fakadó üdvösségeteket. Miről lehet őket megismerni? Gyümölcseikről: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor majd kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők. (21-23) „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberre hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált” (24-27) Mindez, amit Jézus a nagy beszéd végén mondott, mindössze egy szónoki parabola? Vagy konkrétan utal az Úr valamire? Az Úr arra utal, hogy Nebukadnezár babiloni király adófizetés ellenében hosszabb ideig megkímélte a gyönyörű júdeai fővárost az ostromtól. Isten több ízben is arra utasította a zsidó vezetőket, hogy ne kacsintgassanak a másik szomszéd állam, Egyiptom felé szövetség-kéréssel, tárgyalási szándékkal, mert az nem tud, nem mer és nem is akar segíteni a megerősödött Babilonnal szemben. (érdemes elolvasni Jeremiás próféta könyvét a 26. fejezettől) a jeruzsálemi vezetők azonban nem hittek Istennek, tovább tárgyaltak, pedig Isten szava a jövő sziklaalapja volt. Amikor Nebukadnezár rájött a zsidók turpisságára és elkezdte az ostromot, késő volt a bánat, a kivonuló királyt Nebukadnezár megvakíttatta, feleségeit vezéreinek adta, Jeruzsálem ostroma pedig teljes kifosztással, romba döntéssel és az előkelő családok, a használható iparosok és sok ember elhurcolásával ért véget. Hetven év múlva, aki akart haza költözhetett, de önálló állam soha nem lett többé: adót fizettek a perzsáknak, görögöknek, majd a rómaiaknak. Ha a zsidók elismerték és elfogadták volna Jézust, az Isten küldöttét, a várva-várt Messiást, Jeruzsálem megmaradt volna, mert Jézusban új sziklaalapot kapott. A virágvasárnapi ünnepélyes bevonulása után a zsidók remélte Messiásban bízó tanítványoknak kijózanító jövendölést adott Jézus: „Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad, aki olvassa, értse meg! akkor, aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe. Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról. Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni köntösét. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban. Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be. Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat” (Mk 13,14-20) „a nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,28)
2014.06.26. csütörtök
Anyaszentegyházunk a mai napra Jézus „Hegyi beszédének” utolsó,záró gondolatait rendelte Szent Máté evangéliumából, szent olvasmányként pedig okulásul a hat évszázaddal korábban történt tragédiát, Jeruzsálem első pusztulásának záróeseményeit olvastatja. Jézus hallgatói közül csak egy is gondolta-e, hogy négy évtized múlva ez a szomorú végzet vár Júda fővárosára, azzal a különbséggel, hogy Jézus keresztjének a helyén, a szent sírban az egész világ megújulásának, Jézus Egyházának bölcsője van és marad a világ végéig. Mindkét történelmi tény előzményének a bevezetése lehetne ez a Jézus-i mondat: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!” (Mt 7,15) „Halljátok az Úr üzenetét!” És mit fed? A rabolni akaró farkast. A bizalmatokat kéri, és elrabolja a hiteteket és a belőle fakadó üdvösségeteket. Miről lehet őket megismerni? Gyümölcseikről: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor majd kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők. (21-23) „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberre hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált” (24-27) Mindez, amit Jézus a nagy beszéd végén mondott, mindössze egy szónoki parabola? Vagy konkrétan utal az Úr valamire? Az Úr arra utal, hogy Nebukadnezár babiloni király adófizetés ellenében hosszabb ideig megkímélte a gyönyörű júdeai fővárost az ostromtól. Isten több ízben is arra utasította a zsidó vezetőket, hogy ne kacsintgassanak a másik szomszéd állam, Egyiptom felé szövetség-kéréssel, tárgyalási szándékkal, mert az nem tud, nem mer és nem is akar segíteni a megerősödött Babilonnal szemben. (érdemes elolvasni Jeremiás próféta könyvét a 26. fejezettől) a jeruzsálemi vezetők azonban nem hittek Istennek, tovább tárgyaltak, pedig Isten szava a jövő sziklaalapja volt. Amikor Nebukadnezár rájött a zsidók turpisságára és elkezdte az ostromot, késő volt a bánat, a kivonuló királyt Nebukadnezár megvakíttatta, feleségeit vezéreinek adta, Jeruzsálem ostroma pedig teljes kifosztással, romba döntéssel és az előkelő családok, a használható iparosok és sok ember elhurcolásával ért véget. Hetven év múlva, aki akart haza költözhetett, de önálló állam soha nem lett többé: adót fizettek a perzsáknak, görögöknek, majd a rómaiaknak. Ha a zsidók elismerték és elfogadták volna Jézust, az Isten küldöttét, a várva-várt Messiást, Jeruzsálem megmaradt volna, mert Jézusban új sziklaalapot kapott. A virágvasárnapi ünnepélyes bevonulása után a zsidók remélte Messiásban bízó tanítványoknak kijózanító jövendölést adott Jézus: „Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad, aki olvassa, értse meg! akkor, aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe. Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról. Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni köntösét. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban. Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be. Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat” (Mk 13,14-20) „a nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,28)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése