Hamvazószerda utáni csütörtök

Hamvazószerda utáni csütörtök

A tegnapi napon a hamvazószerdai evangélium kapcsán már megismerkedtünk a nagyböjti időszak három jellegzetes cselekedetével, az imádkozással, a böjtöléssel és az adakozással, amelyek mérföldkövek nagyböjti utunkon. Az ima arra való, hogy rendezzem és megújítsam kapcsolatomat Istennel. A böjtölés azt szolgálja, hogy szembenézzek önmagammal és bűnbánattal törekedjek a lelki megtisztulásra, megújulásra. Az adakozás pedig megnyitja szívemet a szegények, a rászorulók felé, s így megújítja kapcsolatomat embertársaimmal.
Vigyáznunk kell azonban arra, hogy e cselekedetek gyakorlása során ne a külsőségekre figyeljünk, hanem azok lelki tartalmára. Ebben segít a mai evangélium, amely azt a jelenetet idézi fel, amikor Jézus megjövendölte apostolainak szenvedését, halálát és feltámadását. Az Úr szavai azt jelzik, hogy mennyire tudatosan vállalja a szenvedést és a halált a mi megváltásunk érdekében. Jézus azt kéri tőlünk, hogy mi is vegyük fel életünk keresztjét! A kereszt, főként a betegség és a szenvedés keresztje ajándék számunkra. A keresztet a bennünket üdvösségre hívó Isten ajándékozza nekünk, hogy próbára tegyen minket, mennyire gondoljuk komolyan Krisztus követését. Ha keresztünket hordozva járunk az Úr nyomában, akkor a feltámadás, a dicsőség, az örök élet útján is követhetjük őt.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél.