Ferenc pápa: A
keresztények iránytűje egy hús-vér Isten
A keresztények iránytűként a keresztre
feszített Krisztust követik, nem egy meg nem testesült istent, hanem egy
hús-vér Istent, aki magán viseli testvéreink sebeit – fogalmazott a pápa a
Szent Márta-házban bemutatott március 2-i reggeli szentmisén.
A nagyböjt kezdetén újra felhangzik az erős
hívás a megtérésre. A napi liturgia (Lk 9,22–25) ezt a buzdítást három dolog:
az ember, az Isten és az út összefüggésébe helyezi. Az ember valósága az, hogy
a jó és a rossz között döntsön: Isten szabadnak teremtett minket, miénk a
választás, de nem hagy magunkra, kijelöli a jó útját a tízparancsolattal.
Létezik ezen túl Isten valósága: a tanítványoknak nehéz volt megérteni Jézus
keresztjének az útját, mert Isten a teljes emberi valóságot magára vette, a
bűnt kivéve. Nincs Isten Krisztus nélkül. Egy isten Krisztus nélkül „meg nem
testesült”, nem valóságos isten.
Isten valósága az értünk, a mi megváltásunkért
Krisztussá lett Isten. Amikor eltávolodunk ettől a valóságtól és Krisztus
keresztjétől, az Úr sebeinek igazságától, eltávolodunk a szeretettől is, Isten
szeretetétől, az üdvösségtől és elindulunk az ideologikus Isten felé vezető
úton, azt mondva: „az nem Isten, aki eljött közénk és közel lépett hozzánk,
hogy üdvözítsen minket és meghalt értünk” – mutatott rá a pápa.
A szentatya idézett egy agnosztikus és
egy hívő közötti párbeszédet, amely egy 20. századi francia írótól származik. A
jó szándékú agnosztikus azt mondja a hívőnek: „Az a problémám, hogy nem értem,
hogy lehet Krisztus Isten?!” A hívő így válaszolt: „Ez számomra nem probléma. A
probléma az lett volna, ha Isten nem lett volna Krisztussá.” Ez Isten valósága:
Isten Krisztussá lett, testté lett és ez az irgalmasság minden művének alapja.
Testvéreink sebei Krisztus, Isten sebei, mert Isten Krisztussá lett. Ez a
második valóság. Enélkül nem tudjuk megélni a nagyböjtöt. Meg kell térnünk, de
nem egy elvont Istenhez, hanem a konkrét Istenhez, aki Krisztussá lett.
Végül létezik egy harmadik
valóság, ami az út. Jézus azt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg
magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9,23) Az
út valósága Krisztus valósága: követni Krisztust, megtenni az Atya akaratát,
mint Jézus. Felvenni mindennap a keresztet és megtagadni önmagunkat, hogy
Krisztust kövessük, hogy ne azt tegyük, amit mi akarunk, hanem azt, amit Jézus
akar. Jézust kövessük. Ő azt mondja, hogy ezen az úton elveszítjük az életet,
hogy aztán elnyerjük azt. Ez az élet folyamatos elvesztése, annak az
elvesztése, amit én akarok, a kényelem elvesztése, hogy mindig Jézus útján
legyek, aki mások szolgálatában állt és imádta Istent. Ez az igazi út – hívta
fel a figyelmet Ferenc pápa. Az egyetlen biztos út a keresztre feszített
Krisztus követése, a kereszt botránya. A három valóság: az emberé, Istené és az
úté a keresztény ember iránytűje, amely segít, hogy ne tévedjünk el – zárta
csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése