Ferenc pápa interjút adott az olasz Caritas ingyenes újságjának

Az olasz Caritas ingyenes lapja 

Az utolsók, a szegények, a hajléktalanok, a migránsok, az alamizsna és a pápa közelgő milánói látogatása áll az interjú középpontjában, amelyet Ferenc pápa a Scarp de’ tenis (Teniszcipő) olasz ingyenes újságnak adott. A lapot 1994-ben alapította Pietro Greppi publicista, majd 1996-ban a milánói Caritas kezelésébe került. A lap egyben szociális projekt is. Főszereplői a hajléktalanok, a hátrányos helyzetűek, és a társadalmi kirekesztettek. Az újság célja, hogy foglalkoztassa és bevételhez juttassa őket. A ’90-es évek végén Torinóban, Nápolyban és Genovában is megjelent a lap. 2008-tól kezdve együttműködik az olasz Caritas-szal. Abban az évben öt újabb szerkesztőség nyílt más olasz városokban a helyi egyházmegyei Caritas és más non-profit szervezeteknek köszönhetően. A Szentatya számos anekdotát mesél el a beszélgetés során, amely február 28-án jelent meg az olasz ingyenes újságban.

Belépni más cipőjébe

Meg kell tanulni azt, hogy belépjünk mások cipőjébe. Az újság nevével játszva Ferenc pápa elismeri, hogy ez fáradságos dolog, mert gyakran az önzés rabszolgái vagyunk. Amikor pl. valaki a gyász fájdalmát éli meg, elintézzük néhány szóval. Előfordul, hogy egy keresztényhez fordul valaki kérdéseivel, az  pedig meghallgatja, de nem érti meg a kérdezőt. Mások cipőjébe belépni szolgálatot, alázatot, nagylelkűséget jelent – mutatott rá a pápa. A nyomornegyedekben egyes esetekben több a szolidaritás, mint a városközpont kerületeiben. A szegény városrészekben a drog jobban észrevehető, de csak azért, mert más negyedekben jobban leplezik és fehér kesztyűben szolgálják fel.

A hajléktalanokra emberként tekintsünk, ne mint kutyákra

Amikor a pápa találkozik egy hajléktalannal, az első szava az, hogy „Jó napot! Hogy van?”. Ők azonnal megérzik, hogy ha valódi érdeklődéssel fordulnak feléjük. Tekinthetünk rájuk emberként vagy mint egy kutyára. Felidézi a pápa, hogy Buenos Aires-ben sosem kergette el az érsekség előtti járdán élő hajléktalan házaspárt. Sokan mondogatták, hogy bepiszkítják a kúriát. De ezekben a helyzetekben nagy emberségre van szükség, mert a valódi piszok belül van, míg ezek a személyek nagy méltósággal rendelkeznek.

Úgy adjunk alamizsnát, hogy megérintjük a személyt és a szemébe nézünk

A Szentatya elégedettségének ad hangot, hogy az olasz plébániák és egyházi struktúrák hallgattak egyik felhívására és megnyitották kapuikat a szegények előtt. Alamizsnát adni mindig helyes. Természetesen nem jó dolog odavetni egy kis aprót a hajléktalannak. Fontos segíteni azt, aki segítségért fordul hozzánk, úgy, hogy a szemébe nézünk és megfogjuk a kezét. Ha attól félünk, hogy a pénzt olyannak adjuk, aki utána elkölti egy pohár borra, jó ha feltesszük a kérdést: talán nem az a pohár bor az egyetlen öröme, ami maradt az életben?

Fogadjuk be a menekülteket, akik a háború és az éhínség elől menekülnek

Ferenc pápa visszatér szeretett témájához, a menekültekhez. Azok, akik Európába érkeznek, háború és éhínség elől menekülnek. És mi bizonyos mértékben hibásak vagyunk, mert kihasználjuk földjeiket, de nem teszünk egyetlen olyan befektetést sem, amelyből hasznuk lehetne. Joguk van elvándorolni és ahhoz is, hogy befogadják és segítsék őket. A befogadást azonban az óvatosság keresztény erényével végezzük – kérte a pápa. Vagyis számszerűen annyit fogadjunk be, amennyire lehetőségünk van, de elsősorban integrálni kell őket. Ha ez nem történik meg, gettósodnak – utalt a pápa a belgiumi Zaventem terroristáira, akik bevándorlók gettóban élő második nemzedéke. Elismeréssel szólt a svédországi integrációról.

Hiányzik, hogy kilépjek az utcára

Péter utóda ezt követően mesél még bevándorló családjáról, mint ahogy Argentínában szinte mindenki az. Az országban a vallásközi párbeszéd teljesen megszokott. A pápa nagyszülei és édesapja 1928-ban hagyta el Olaszországot. Arra a hajóra volt jegyük, amely aztán Brazília partjainál elsüllyedt, a Principessa Mafalda. Mivel nem tudták időben eladni mindenüket, elcserélték jegyüket és csak 1929. február 1-jén szálltak fel a Giulio Cesare hajóra. Ezért vagyok ma itt – tette hozzá Ferenc pápa. Amikor Buenos Aires-re gondol, egy dolog hiányzik számára nagyon: az, hogy kimehessen és sétáljon az utcán.

Közelgő milánói látogatásáról szólva a pápa elmondta, hogy csak egyszer járt ott életében, átutazóban és reméli, hogy sok emberrel találkozik.