2010. augusztus 8., vasárnap

Augusztus 7. szombat



Tengernyi csapás hull az igazakra,
de mindezekből kiszabadítja az Úr őket.
Megőrzi minden csontjukat,
hogy azokból egy sem törhet össze.


Gyönge a ti hitetek - mondja Jézus Krisztus a tanítványoknak, de persze nemcsak nekik, hanem nekünk is két ezer évvel későbbi tanítványainak is, mert bizony Testvéreim talán mi is megérdemeljük, hogy ugyanezt a szemünkre vesse. Tegnap még örömmel, boldogsággal eltelve a hegyen abban gyönyörködtünk, hogy Jézus Krisztus színeváltozásával megmutatta nekünk a hegyen isteni fölségét, de ahogy leértünk a völgybe, úgy már mi is a régiek lettünk, lesüllyedtünk a hétköznapok bizonytalanságába. De talán ezek a szavak nem is korholni akarnak minket tetteink, viselkedésünk hétköznapisága miatt, nem elmarasztal bennünket, hiszen ő ismeri igazán minden emberi gyöngeségünket, hiszen ő is emberré lett és átélte a mi mindennapjaink minden kisértését. Éppen ellenkezőleg: a hit erejéről és fontosságáról beszél. Azt akarja, hogy egyre erősebb legyen a hitünk őbenne, mint Péter apostolban, aki a vízen járó Jézus Krisztust meglátva maga is a vízen járva indul meg feléje, de a körülmények miatt veszít hitéből és rögtön süllyedni kezd. Jézus Krisztus azt akarja, hogy ne önmagunk erejében, képességeinkben vagy földi javainkban bízzunk, hanem engedjük át a főszerepet neki életünkben és akkor mi is tudunk majd vízen sétálni. Ne mi akarjunk csodát tenni, hogy fitogtassuk hatalmunkat, erőnket, nagyságunkat embertársaink felé, hanem általunk Jézus Krisztus tegyen csodát és övé legyen minden dicsőség, mert mindig az övé minden dicsőség és minden kudarc, amelyet Megváltott népe elkövet.


Mennyei kenyérrel tápláltál és Krisztusban egy testté tettél minket, Istenünk. Add, kérünk, hogy az ő szeretetétől soha el ne szakadjunk, és szent vértanúidnak, Szixtusz pápának és társainak példája nyomán minden megpróbáltatásban helytálljunk Krisztusért, aki szeretett minket. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése