Augusztus 12. csütörtök

Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.


"Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki?" - hangzik fel Péter apostolnak a kérdése. Jézus Krisztus a felebaráti szeretethez azonnal hozzákapcsolja a megbocsátás gesztusát. Péter ezért kérdezi őt. És a kérdésében azzal, hogy beleveszi "hányszor", már óhatatlanul is határok közé szorítja a szeretetnek ezt a magasztos gesztusát. És amilyen konkrét, célzott volt a kérdés, szinte már provokatív, olyan egyértelmű Jézus Krisztus válasza is: határtalanul, mindig. Óriási különbség van a tízezer talentum és a száz dénár között. Akkora ez a tátongó különbség, mint a végtelen Isten megbocsátó szeretete, és az ember mindig szűkre szabott kicsinyes irgalma között. Ahogy sokszor, gépiesen mondjuk az Úr imájában a Miatyánkban: "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Azt kérjük ebben az imában, hogy úgy bocsásson meg nekünk az Isten, ahogy mi is megtudunk bocsátani embertársainknak? Lehet, hogy nem így gondoljuk, de az ima jól megszerkesztett szövege ezúttal nem hagy számunkra kiskaput. Pontosan azt a megbocsátást kapjuk, amelyet adni tudunk és ha ez valótlan, akkor épp olyan valótlan lesz a felénk érkező megbocsátás is az utolsó napon.


Kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek ereje táplál, Chantal Szent Johanna Franciska szerzetesnő példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!