2013. december 28., szombat

APRÓSZENTEK



APRÓSZENTEK

1 Jn 1,5-2,2; Mt 2,13-18

Miért kellett meghalniuk?

Az aprószentek azok a betlehemi és környékbeli kisfiúk voltak, akiket Heródes megöletett, gondolva, hogy köztük lesz a ki Messiás-király is. Becslés szerint 30-35 lehetett a számuk. Ennyi ártatlan kisfiú! Miért kellett meghalniuk? Mert Heródes megijedt a napkeleti bölcsek hírétől? „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk imádni.”(Mt 2,2) Heródes eszén túljárt Isten, mert értesítette a bölcseket gonosz szándékáról, és más úton vezényelte vissza őket hazájukba. Heródes király dühöngött. Heródes alapvetően gonosz volt. A Messiást vetélytársnak vélte, akinek nincs még serege, még nem tud védekezni, gyerekként könnyen megölhető. Gonoszságában az sem érdekelte, hogy Isten már az emberi élet kezdetén megígérte ezt a kisfiút. Az egész világ várja, nemcsak a zsidók, Edom is. Egy sereg gyermeket megölet, hogy biztosra menjen. Nem érdekelte a sok család gyásza. Az életszolgálatot Isten örömnek szánta a szülőknek, a családnak, rokonságnak, nemzeteknek. Az igazi anyák így is súgják meg nagy-nagy örömüket az édesapáknak. Nekik az édesanya szeme a csillag, szája Bálám ujjongása. Ortus (kezdet) lesz. Folytatódni fog az életük. Isten mondta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,28) a magzat saját véretek, szerelmetek gyümölcse! „ha Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá.” „Aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be.”(Mt 18,5) „Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek”(2,1-2)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése