Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.01.01.szerda
Isten boldogságra teremtette az egész világot, elsősorban az embert.
Nemcsak ezen a világon akarta boldoggá tenni, hanem meghívta, sőt kötelezte arra, hogy az örömteli földi élet után a mennyország örök örömeiben nyerje el végső, tökéletes boldogságát. Ezt a tervet ugyan megzavarta az ősbűn, meg a bűnössé vált földi életben elburjánzott személyes vétkek, de Isten megadta a bűnbocsánat lehetőségét megtestesült Fia által. Neki köszönhetjük, hogy megnyílt számunkra az üdvösség lehetősége, és a földön szerzett érdemek alapján nyerjünk igazságos örök örömöket.A zsoltáros az öröm énekes boldogságát érzi megvalósulni Istennel való kapcsolatában: „Énekelek az Úrban, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad én lelkem az Urat!”(Zsolt 104,3335) Maga Isten is örömmel szemléli műveit:„Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek”Az Egyház a papi zsolozsma napi végzésnek kezdetén erre a mindent átfogó örömre hívja az imádkozókat:„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal”(Zsolt 95,12)„Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket, mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte”(Ter 2,15.19) Aki Ura akarata szerint nem rabolta, nem tette tönkre, hanem szépítette, gondozta a rábízott természetet, annak a következő boldogító ítéletet mondja az érkező Úr: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!”(Mt 25,21.23)Viszont a lusta, munkakerülő szolga jutalom és öröm helyett súlyos, örök büntetést kap: „Te gonosz és lusta szolga! Vegyétek el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás”Isten mindenkinek felkínálja a természetes és természetfeletti világ örömeit, de itt a földön érdemeket kell gyűjteni, hogy ami szép és örömet kínál, azt óvjam, fejlesszem, osszam meg azokkal, akiknek Isten általam akar küldeni belőle. A földi értékem boldogsággal szolgál földi életemben, utána ennek az örömszolgálatnak megfelelően kapom jutalmamat a mennyben.
2014.01.01.szerda
Isten boldogságra teremtette az egész világot, elsősorban az embert.
Nemcsak ezen a világon akarta boldoggá tenni, hanem meghívta, sőt kötelezte arra, hogy az örömteli földi élet után a mennyország örök örömeiben nyerje el végső, tökéletes boldogságát. Ezt a tervet ugyan megzavarta az ősbűn, meg a bűnössé vált földi életben elburjánzott személyes vétkek, de Isten megadta a bűnbocsánat lehetőségét megtestesült Fia által. Neki köszönhetjük, hogy megnyílt számunkra az üdvösség lehetősége, és a földön szerzett érdemek alapján nyerjünk igazságos örök örömöket.A zsoltáros az öröm énekes boldogságát érzi megvalósulni Istennel való kapcsolatában: „Énekelek az Úrban, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad én lelkem az Urat!”(Zsolt 104,3335) Maga Isten is örömmel szemléli műveit:„Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek”Az Egyház a papi zsolozsma napi végzésnek kezdetén erre a mindent átfogó örömre hívja az imádkozókat:„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal”(Zsolt 95,12)„Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket, mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte”(Ter 2,15.19) Aki Ura akarata szerint nem rabolta, nem tette tönkre, hanem szépítette, gondozta a rábízott természetet, annak a következő boldogító ítéletet mondja az érkező Úr: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!”(Mt 25,21.23)Viszont a lusta, munkakerülő szolga jutalom és öröm helyett súlyos, örök büntetést kap: „Te gonosz és lusta szolga! Vegyétek el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás”Isten mindenkinek felkínálja a természetes és természetfeletti világ örömeit, de itt a földön érdemeket kell gyűjteni, hogy ami szép és örömet kínál, azt óvjam, fejlesszem, osszam meg azokkal, akiknek Isten általam akar küldeni belőle. A földi értékem boldogsággal szolgál földi életemben, utána ennek az örömszolgálatnak megfelelően kapom jutalmamat a mennyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése