2014. január 1., szerda

Karácsony nyolcada 8. nap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.01.szerda

Isten boldogságra teremtette az egész világot, elsősorban az embert.

Nemcsak ezen a világon akarta boldoggá tenni, hanem meghívta, sőt kötelezte arra, hogy az örömteli földi élet után a mennyország örök örömeiben nyerje el végső, tökéletes boldogságát. Ezt a tervet ugyan megzavarta az ősbűn, meg a bűnössé vált földi életben elburjánzott személyes vétkek, de Isten megadta a bűnbocsánat lehetőségét megtestesült Fia által. Neki köszönhetjük, hogy megnyílt számunkra az üdvösség lehetősége, és a földön szerzett érdemek alapján nyerjünk igazságos örök örömöket.A zsoltáros az öröm énekes boldogságát érzi megvalósulni Istennel való kapcsolatában: „Énekelek az Úrban, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad én lelkem az Urat!”(Zsolt 104,33­35) Maga Isten is örömmel szemléli műveit:„Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek”Az Egyház a papi zsolozsma napi végzésnek kezdetén erre a mindent átfogó örömre hívja az imádkozókat:„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal”(Zsolt 95,1­2)„Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket, mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte”(Ter 2,15.19) Aki Ura akarata szerint nem rabolta, nem tette tönkre, hanem szépítette, gondozta a rábízott természetet, annak a következő boldogító ítéletet mondja az érkező Úr: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!”(Mt 25,21.23)Viszont a lusta, munkakerülő szolga jutalom és öröm helyett súlyos, örök büntetést kap: „Te gonosz és lusta szolga! Vegyétek el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás”Isten mindenkinek felkínálja a természetes és természetfeletti világ örömeit, de itt a földön érdemeket kell gyűjteni, hogy ami szép és örömet kínál, azt óvjam, fejlesszem, osszam meg azokkal, akiknek Isten általam akar küldeni belőle. A földi értékem boldogsággal szolgál földi életemben, utána ennek az örömszolgálatnak megfelelően kapom jutalmamat a mennyben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése