A bűnbánat halogatásától Könyörgéseddel ments meg minket!

A bűnbánat halogatásától 

Könyörgéseddel ments meg minket!

Nem vagyunk képesek a leglényegesebbre koncentrálni! A problémánk ez! Megfelelési kényszer? Vagy minden erőnkkel arra koncentrálunk, hogy jók legyünk, és mindent jól csináljunk, mert ezt várják el tőlünk? Persze, az is lehet, hogy egyszerűen nem vagyunk összhangban önmagunkkal, nem ismerjük eléggé önmagunkat, ezért állandóan azzal bajlódunk, ami éppen a pillanatnyi kihívás az életünkben. És, mert minduntalan arra ismerünk rá, hogy ezek nem mi vagyunk, végül is ki kell fejeznünk csalódásunkat, önmagunkkal való elégedetlenségünket.

Ezek mind emberi tulajdonságoknak a problémái. Éppen ezért, nagyon emberi dolgok, emberi problémák.

Jézus, Márta kiborulására, felvetésére, probléma felismerésére azzal a problémakezelési módszerrel reagál, ami kizökkentheti Mártát elégedetlenségéből: vedd észre, hogy a környezeted nem igényli a te kényszeredett, és függőségi játszmádat! Legyél önmagad! Engedd meg magadnak, hogy az legyél, amire lelked mélyén vágyakozol, amire igénye van lelkednek! Ez is az az eset, amikor az ember szabadságigénye és értelme nem talál összhangra. Nincs szinkronban egymással az ember szabadság igénye és értelmi, valamint érzelmi énje. Mi az, ami az Ember e három összetevője között összhangot teremthet? Talán az, amit úgy nevezünk, hogy lelki béke. De, vajon, mi teremthet bennünk lelki békét?

Ha önmagamban keresem azt az elemet, ami a három különböző érdekérvényesítő hajlamot közös nevezőre hozhatja, akkor az, szerintem tévedés. Mert az egyik, biztos, hogy fel fog háborodni azért, amiért nem képes érdekeit feltétlenül érvényesíteni. Az értelem, és az érzelem is, nagyon határozottan függ a biológiai, azaz az anyagi valómtól, tehát önmagamtól, idegi állapotomtól is. Meg, az éppen engem ért külső hatásoktól is. Mindezek érdekérvényesítésre hajlandók, képesek, és valamilyen szubjektív erők mozgatják. Egyedül a lelki énem az, mely olyan irányultsággal lehet összefüggésben, mely ismer, rólam minden információ birtokában van, ahhoz, hogy az én javamat szolgálhassa! És ez az az isteni énem, amire rábízhatom magam. Megengedhetem Neki, hogy értelmemet és érzelmeimet is koordinálja, összehangolja, illetve elfogadtassa velük azt az érvet, mellyel engem szolgálhat.

Jézus tehát, valami olyasmit mond Mártának, hogy Ember, bízd magad a Lélekre! Ne vitatkozzon érzelmi és értelmi valóságod vele, hallgass inkább rá, engedelmeskedj neki!

Akkor van az Ember bajban, ha nem ismeri, és nem gondozza lelki énjét, éppen ezért bizonytalan létében és tapasztalata sincs arról, hogy rá bízhatná magát! Nem tudok hinni a Léleknek! Oda jutunk, hogy megállapíthatjuk azt, hogy a hitemmel van baj! Elégtelen, téves, vagy, hitemet eddig valami olyan dologba helyeztem, ami állandóan változó. Vagyis: instabil helyzetre támaszkodtam.

Jézus személyisége eleve megnyugtató, mert Ő egy olyan emberi személyiség, akinek a véleményére Ember nyugodtan hagyatkozhat. Pontosan azért, mert jellembéli stabilitását az adja, hogy lelkéből él! A legigazabb lelki ember. Amit Ő úgy fogalmaz meg a számunkra, hogy az Atya és Ő egyek (lásd: Jn 10,38; 14,11; Jn 8,16; Jn 8,18; stb.). Jézus egyensúlyi állapotban van, emberségét képes volt alárendelni a lelki személyiségének, egészen! És ezt a személyiségét ránk hagyja akkor, amikor azt mondja: vegyétek magatokhoz testemet és véremet. Azaz: emberségemet és istenségemet! Éljetek általam, bennem és velem!

Jézus kinyilatkoztatja nem csak Istent a számunkra, hanem a lelki ember létét is! Hogy hogyan születhetünk újjá, lelki emberré!

Köszönöm Atyám, hogy hatalmadat nem, hogy fenyegetőn felettem lévő pallósként tartod, és nem is csak megosztod velem, Emberrel, hanem hatalmadba vonni akarsz, hogy hatalmam lehessen önmagam felett is! Ámen