Évközi huszonhetedik hét keddje
A
cselekvő illetve a figyelmesen hallgató ember alakja jelenik meg Márta és Mária
személyében a mai evangéliumi elbeszélés szerint. Jézus rendkívüli dolgot tesz,
amikor az elfogadott normákkal és szokásokkal ellentétben betér a két asszony
házába és tanítja őket. Az Isten országának örömhíre ugyanis nekik is és
mindenkinek szól. Követésének alapja, hogy valaki meghallgassa őt és tanuljon
tőle. Ezzel természetesen nem értékeli le a munkát és a szolgálatot, s arról sincs
szó, hogy azt semmibe venné vagy nem becsülné meg eléggé. A sorrendet mégsem
szabad megfordítanunk, nehogy a tevékenységek elvonják figyelmünket a
lelkiekről. Imádkozzál és dolgozzál – tanította évszázadokkal ezelőtt Szent
Benedek, s a bencés szerzetesek ma is eszerint élnek. Ha életünkben elsődleges
helyet kap az imádkozás, akkor minden más munkára is lesz időnk.
Mindennapi életünkben bizonyára sokszor okoz nehézséget a kettő helyes arányának a megtalálása. Az egyik oldalon azt mondják, hogy majd akkor imádkozom és törődök a lelkiekkel, ha elvégeztem a munkámat, aztán valahogy sosem ér véget a munka és nem jut idő Istenre. A másik oldalon meg azok állnak, akik a lelkiekkel való törődésre és a vallási teendőikre hivatkozva elhanyagolják mindennapi kötelességeiket. Egyik sem helyes.
Jusson idő mind az imára, mind a munkára! A sorrend Jézus szerint a lelkiekkel kezdődik.
© Horváth István Sándor
Mindennapi életünkben bizonyára sokszor okoz nehézséget a kettő helyes arányának a megtalálása. Az egyik oldalon azt mondják, hogy majd akkor imádkozom és törődök a lelkiekkel, ha elvégeztem a munkámat, aztán valahogy sosem ér véget a munka és nem jut idő Istenre. A másik oldalon meg azok állnak, akik a lelkiekkel való törődésre és a vallási teendőikre hivatkozva elhanyagolják mindennapi kötelességeiket. Egyik sem helyes.
Jusson idő mind az imára, mind a munkára! A sorrend Jézus szerint a lelkiekkel kezdődik.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése