Hogy a hirtelen haláltól megmentsél Kérünk téged, hallgass meg minket!

Hogy a hirtelen haláltól megmentsél 

Kérünk téged, hallgass meg minket!

Barátom – Ne zavarj! Ez a szópár ötlik ma a szemembe. És az a kérdés, hogy vajon, egy barátnak, bármikor is mondhatom azt, hogy ne zavarj? Vagy, talán az lehet a legvisszautasítóbb kijelentésem a számára, hogy pont most nem alkalmas?

Arra gondolok, hogy van olyan helyzet, amit meg kell értenünk. És lehet olyan eset, ami nem vár halasztást. Egy barátság akkor az, ha ezt a barátok megérzik. Érezni egymást! És itt nem szexualitásról van szó, nem is érzelmekről, hanem emberségről, és arról a két ember közötti viszonyról, melyben a másik szükségét, a magam alkalmasságával lehet összhangba hozni.

Persze, képtelen helyzetek vannak. De azokat is lehet, sőt, talán kell legalább utólag kommunikálni. Elnézést kérni, és megbocsátani.

Vagyis: tolerancia és érzékenység kell ahhoz, hogy két ember között fenntartható legyen a barátság. Ezek az emberi dolgok, melyek a szükséget, és az igényt a vágyakkal, és a követelményekkel, a kötelességekkel és a jogosultságokkal képesek kezelni, mert az értelem és a szabadság az egyénen belül összhangban van!

Ezzel arra az okoskodásra próbálok rámutatni, hogy mindennek alapja az egyén, a személy belső rendje. Ha bennem nincs rend, ugyan, hogyan lehetnek rendben az emberi kapcsolataim? De a bennem lévő rendet mivel érhetem el? Egyedül azzal, én úgy tartom, ha a Teremtő Istenemmel vagyok összhangban. Mely a bizalom, és szeretet összhangja, mely békességre juttat. Ha békességemre eljutni képes vagyok, akkor képessé leszek magamat is látni kívülről. Amit úgy neveznék, hogy van rálátásom önmagamra és kapcsolataimra is.

Azért, azt ne felejtsük el, hogy honnan is indultunk el ebben a gondolatmenetben? Tegnapi evangélium arról szólt, hogy Jézus arra ad példát, hogy fontos az ima, és ami minősége is. A mai evangélium pedig a tegnapinak a folytatása. Vagyis, az Istennel való személyes kapcsolatom – ima életem – meghatározója személyiségem fejlődésének, és emberi kapcsolataim alakulásának is! Csak az képes élni, és élettel ajándékozni mag másokat, aki a lelkéből képes élni!

Mire kell tehát, hogy legyen időm? Legfőképpen és elsősorban?

1.    Istennel megteremteni és megtartani a személyes kapcsolatot!

2.    Ebből a kapcsolatból magam lelkiismeret vizsgálatára! Ami alapja a személyiségfejlődésemnek.

3.    Emberi kapcsolataimra! azokra, melyekre szükségem van, és azokra, melyeknek rám van szükségük!

Úgy vélem, hogy bizony mindhárom pontban van mit fejlődnöm! Bocsánatot kérek szeretteimtől, és mindazoktól, akik számítanak rám. De, velük együtt Istentől is, hogy nem vagyok képes rendben lenni! Egyúttal Hozzád sietek Istenem, segítségedet kérve, hogy felelősségem, kötelességem és feladataim között találjam mag végre a bölcs összhangot, kegyelmeid által, Jézus Krisztus nevére! Ámen