2017. október 9., hétfő

A bosszúságtól és hitetlenségtől Könyörgéseddel ments meg minket!



A bosszúságtól és hitetlenségtől 
Könyörgéseddel ments meg minket!



Egy kicsit, mintha mi is Jónások volnánk! Tényleg, csak kicsit. Azért mondom, hogy kicsit, mert amikor vihar támad, zavar keletkezik körülöttünk, amiről tudjuk, hogy bizony érintettek, okozói vagyunk, akkor sietve kimentjük magunkat, vagy csendesen meghúzzuk magunkat. A legrosszabbik eset az, amikor fennhangon másokat okolunk! Másokat oda áldozunk, akkor is, amikor magunkra kellene vállalni az áldozatot! Miattam nem csitul a vihar, én vagyok az oka! Ez olyan ok is lehet, hogy nem vagyok igazi keresztény, nem vállalom fel azt szerepet, mely meghurcoltatással jár, magam áldozatával. És, még gerjesztem is a bajt. Tudnom kellene, hogy ha én Krisztus tanítását követem, az Ember rengeteg problémája megszűnhetne!
Hagyjuk, hogy minden összekuszálódjon, mindenki hőbörögjön, tüntessen, civakodjon, vagy egymás torkának essen.
Pedig nem ezért dobott be bennünket Isten a világba! Még példát is, mintát is ad! Isten nem kívánja halálomat, vagy vesztemet. Inkább önmagát áldozza fel értem! Minden bűnt magára vett, ahogy Máté evangéliumában áll: „Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta” [Mt 8,17] És bennünket, Embereket a maga képére és hasonlatosságára teremtett, hogy mi is kövessük példáját, azért, hogy általunk, mint a teremtésben társai, épüljön Isten országa. Aki hajlandó követni engem, mert én úgy szeretem a világot, ahogy engem szeret az Atya, az vegye fel keresztjét és jöjjön utánam!
Na, ez az, ami nekünk nem megy! De, mi lenne, ha úgy fogalmaznánk, hogy még nem megy. De próbálok, igyekszem felnőni Krisztushoz! Mert nem adom fel, ha már Ő nem adja fel, hogy bízik bennem, akkor legalább próbáljam meg. Minden nap, újra meg újra, nem feladva, inkább abban bízva, hogy Isten kegyelmei által képessé lehetek. Ha ma még nem is, hátha holnap már képessé lehetek többre és jobbra, mint eddig bármikor is!
Fel kell ismernem, hogy ha Isten engem kiválasztott, akkor úgy sem kerülhetem el a sorsomat. Vállalnom kell a magam áldozatát, és a magam szenvedését, mely részévé válhat Krisztus szenvedésének, azért, hogy végül bebizonyosodjon: a szeretet győzelme!
Istenem, Atyám! Ha te sem, akkor én sem adhatom fel. De kérem a Te erődet, bölcsességedet, és állhatatosságodat. Azt a hitet, amivel Te hiszel bennem, hogy hitemmel képessé legyek megtenni azt, amit erőmből el nem érhetek! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése