Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: A püspök a nyájáért van
„Pál apostol három éves efezusi tartózkodás után búcsút vesz az
egyház presbitereitől, mert a Lélek ösztönzésére Jeruzsálembe kell mennie - áll
a mai olvasmány középpontjában. Az apostol pedig engedelmességet tanúsít a
Szentlélek iránt és szeretet tölti el a nyája felé. Imádkozzunk, hogy minden
püspök ilyen legyen! – kérte Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában.
Adriana
Masotti/Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ez egy
erős szakasz, mely megérinti a szívet. Ugyanakkor ez a szakasz megmutatja
minden püspök útját, hogyan kell viselkedni a búcsú órájában. Ferenc pápa a
Szent Márta-ház kápolnájában tartott kedd reggeli szentmise homíliájában az
Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmány szövegét értelmezte és alkalmazta a
püspökök küldetésére.
Pál apostol lelkiismeret vizsgálata
Szent
Pál azzal a vallomással búcsúzik híveitől, hogy ő az életét egészen Isten
ügyének szentelte: „Harmadik missziós útja vége felé Pál apostol Milétuszba
érkezett. Magához kérette az efezusi egyház presbitereit. Amikor azok megérkeztek,
így szólt hozzájuk: „Tudjátok jól, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve
egészen a mai napig hogyan éltem köztetek. Az Úrnak szolgáltam teljes
alázatossággal, könnyek és zaklatások között, amelyek a zsidók áskálódásai
folytán értek engem. Semmit sem tagadtam meg tőletek, ami javatokra
szolgálhatott: nyilvánosan és magánházakban tanítottalak titeket. Zsidóknak és
görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg Istenhez, és higgyenek
Jézusban, a mi Urunkban.
Most
pedig a Szentlélek ellenállhatatlan indítására Jeruzsálembe megyek. Nem tudom,
mi történik ott velem, csak azt adta tudtomra a Szentlélek minden városban,
hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. De mit sem aggódom. Nem becsülöm sokra
életemet; csak fussam végig pályámat, amelyet az Úr Jézus rám bízott, és
tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról. Tudom azt is, hogy
közületek, akiknek Isten országát hirdettem, nem lát többé senki. Ezért most
ünnepélyesen kijelentem: Ártatlan vagyok abban, ha valaki mégis elvesznék. Mert
nem riadtam vissza semmitől, hogy Isten akaratát teljes egészében föltárjam
előttetek.” (ApCsel 20,17-27).
Ferenc
pápa a személyes hangú beszámolóból azt emelte ki, hogy Pál apostol a
búcsúzáskor egyfajta lelkiismeretvizsgálatot tart: elmondja, hogy mit tett a
közösségért, majd aláveti magát az ítéletüknek. Pál inkább büszkének tűnik,
semmint objektívnek. Valójában két dologgal büszkélkedik: egyfelől saját
bűneivel, másfelől pedig Jézus Krisztus keresztjével, mely megváltotta őt.
Az apostol figyelmes a Lélek szavára
Lelkiismeretvizsgálata
után megvallja, hogy a Lélek ösztönzésére Jeruzsálembe kell mennie. Ferenc pápa
ezt a részt így magyarázta: „Ez a püspök tapasztalata, a püspöké, aki meg tudja
különböztetni a lelkeket, vagyis mikor szól Isten Szentlelke és mikor szól
evilág lelke. Pál apostol valamiként tudja, hogy üldöztetés vár rá, megy a
kereszt felé és ez eszünkbe juttatja Jézus jeruzsálemi bevonulását. Jézus belép
a városba, hogy szenvedjen és Pál szintén a szenvedés felé tart. Az apostol
felajánlja magát az Úrnak, mert engedelmes. Erre kényszeríti a
Szentlélek. A püspök az, aki mindig előre megy, de a Szentlélek szerint. És ez
Pál apostol! – emelte ki a pápa.
A búcsú: Vigyázzatok a nyájra!
Az
apostol végül könnyek között búcsút vesz a jelenlévőktől, majd tanácsokat ad
nekik, a testamentumát, mely nem egy evilági testamentum, nem tárgyi örökség.
Nem tanácsolja: ezt a dolgot arra, egy másikat amarra hagyok. Nem, ez egy
evilági végrendelet. A püspök első nagy szerelme Jézus Krisztus. A
második pedig a nyája. „Őrködjetek magatok fölött és a nyáj fölött”. A nyájért
vagytok püspökök, hogy őrizzétek a bárányokat, nem pedig azért, hogy egyházi
karriert csináljatok, nem!
Pál testamentuma tanúságtétel és üzenet
Pál
Istenre bízza a presbitereket, abban bízva, hogy Ő majd vigyáz rájuk és segíti
őket. Aztán visszatér saját tapasztalatára, kijelentve, hogy soha nem kívánta
más ezüstjét vagy aranyát, vagy valakinek a ruháját. Pál testamentuma
tanúságtétel és üzenet is. Valamint egy kihívás. Én megtettem ezt az utat, most
ti folytassátok. Mennyire távol áll ez a testamentum az evilági
végrendeletektől: „Ezt erre hagyom, azt arra, amazt amarra….” Mennyi minden!
Pálnak ellenben nem volt semmije, csak az Isten kegyelme, az apostoli
bátorsága, Jézus Krisztus kinyilatkoztatása és az üdvösség, amit az Úr adott
neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése