Húsvét hetedik hetének hétfője
Jézus
búcsúbeszédét hallgatva az utolsó vacsorán, végre a tanítványok is megszólalnak
és hitvallást tesznek arról, hogy Jézus valóban az Atyától jött. A hit útján
haladó ember számára mindig annak elfogadása jelenti a fordulatot, hogy Jézus a
mennyei Atya Fia, az ő küldötte. Amíg nem jutunk el ennek felismerésére, addig
Jézusban csak egy embert látunk és értetlenül fogjuk hallgatni tanítását és
szemlélni cselekedeteit. De attól a pillanattól kezdve, hogy meglátjuk benne
Isten Fiát, azaz azt, hogy nem csak valóságos ember, hanem valóságos Isten is,
a hit által megvilágosodik számunkra, hogy tanítása az örök életre vezető
igazság, cselekedetei pedig annak megnyilvánulásai, hogy az irgalmas Isten
jelen van a világban.
Jézus ismét prófétai szavakat használ, amikor arról beszél, hogy szenvedése és halála láttán övéi szétszélednek, illetve elhagyják, de ez a kijelentés nem csak egykori tanítványaira vonatkozik, hanem az Egyház életére is. Mégis nagy lelki nyugalommal beszél arról, hogy sosem marad egyedül, mert az Atya mindvégig vele van. Vele van még akkor is, amikor elszenvedi a halált. Ez az óra alkalom Jézusnak arra, hogy kifejezze és megerősítse az Atya iránti bizalmát és engedelmességét. Emberi szemmel nézve szerencsétlenségnek és a rossz győzelmének minősítenénk halálát, de mivel önként vállalta a szenvedést és a halált az Atya iránti engedelmességből, ezért értékessé válik az Atya szemében. Az Úr győzelme a halál felett előre hirdeti a mi feltámadásunkat is.
© Horváth István Sándor
Jézus ismét prófétai szavakat használ, amikor arról beszél, hogy szenvedése és halála láttán övéi szétszélednek, illetve elhagyják, de ez a kijelentés nem csak egykori tanítványaira vonatkozik, hanem az Egyház életére is. Mégis nagy lelki nyugalommal beszél arról, hogy sosem marad egyedül, mert az Atya mindvégig vele van. Vele van még akkor is, amikor elszenvedi a halált. Ez az óra alkalom Jézusnak arra, hogy kifejezze és megerősítse az Atya iránti bizalmát és engedelmességét. Emberi szemmel nézve szerencsétlenségnek és a rossz győzelmének minősítenénk halálát, de mivel önként vállalta a szenvedést és a halált az Atya iránti engedelmességből, ezért értékessé válik az Atya szemében. Az Úr győzelme a halál felett előre hirdeti a mi feltámadásunkat is.
© Horváth István Sándor
Imádság
Teremtő
Istenünk, te úgy rendezel mindent, hogy aki felfuvalkodhatna a neki juttatott
ajándék miatt, az alázkodjék meg hiányai miatt. Egyszer kegyelmeddel fölemelsz
valakit, más dologban meg megalázod. Uram, add, hogy jól gazdálkodjunk sokféle
kegyelmeddel, legyünk meggyőződve arról, hogy a nekünk juttatott adományok
voltaképp másokéi, mivel az ő javukra adattak. Add, hogy a szeretet által
kölcsönösen szolgáljuk egymást. Ennek során megértjük, hogy mások adományai
egyben a mieink is, és saját adottságainkat is úgy ajánljuk fel másoknak,
mintha valamennyi az övék volna.
Nagy Szent Gergely
Nagy Szent Gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése