Isten tiszteletreméltó
magyar szolgái
„A magyar történelem csodálatos hárfa, szentek
és hősök szólalnak meg rajta. Ezer év és az örök élet melódiáit zengi,
csillagos századok ragyognak benne” (1948. szeptember 12.). Ez a költői
vallomás Isten Szolgája Mindszenty József bíborostól származik, aki a magyar
szentek lelkes tisztelője volt.
Mindszenty József szülőfaluja és egyben saját
választott neve is a mindenszenteket idézi. Főpásztorként mindig szívügyének
tartotta a magyar szenttéavatási ügyek előmozdítását. Az életszentség
virágzásának első korszaka hazánkban a középkor. Magyarország apostola, Szent
István király uralkodói családja sok szentet és boldogot adott mind a nyugati,
mind a keleti Egyháznak. Találó kifejezés az Árpád-házra a szent királyok (és
királylányok) nemzetsége. Szent István 2000. augusztus 20. óta nem csupán a
Katolikus Egyház szentje. Ortodox szentté avatását elsőként – az államalapítás
millenniumi évében – a konstantinápolyi pátriárka, 2007-ben pedig a moszkvai
szent szinódus rendelte el. Ő az első, akit a nagy nyugat–keleti egyházszakadás
óta a Katolikus Egyház és a Görögkeleti Egyház is oltárra emelt. Az újkori
vallásháborúk új szentekkel ajándékozták meg a Magyar Katolikus Egyházat. Ezt
követően legújabb vértanúink és hitvallóink korszaka a XX. század lett, a nemzetiszocialista
és a kommunista önkényuralom egyházüldözésének időszaka.
A magyar boldogok és szentek körét ki
szűkebben, ki tágabban határozza meg. Az országos tiszteletnek örvendő
legismertebbek mellett sok az elfeledett vagy olyan példakép, akinek a tisztelete
magyar származása ellenére idehaza nem honosodott meg. Hogy kiket tekintünk
magyar szenteknek, azt nem feltétlenül a származás vagy az életút magyar
vonatkozásai határozzák meg. Az évszázadok során a döntő tényező a kultusz
alakulása volt. Akiket itthon szélesebb körben tiszteltek elődeink, azokat
magyar szenteknek tekintették, akkor is, ha ebben a tiszteletben népek vagy
akár egy egész földrész osztozott velük. Így lehettek közös magyar–lengyel,
magyar–bajor és egyéb közép-európai példaképeink, sokuk tisztelete szerte
Európában és a tengereken túl is elterjedt.
Napjainkban, a szentté avatások rendjének XX.
századi átalakulásával a püspöki kollegialitás szellemében újra fontos szerepet
kapnak a helyi főpásztorok, így sokkal egyértelműbben köthető egy-egy szentté
avatásra jelölt személy ahhoz az országhoz, ahol az ügyben érdekelt egyházmegye
található. Folyamatban lévő magyar ügyeknek legszűkebb értelemben tehát azokat
nevezhetjük, amelyek illetékesei Magyarország területén működő főpásztorok.
Tágabb értelemben ide sorolhatjuk azokat az ügyeket is, amelyek a határon túli
magyar többségű és magyar püspökök által vezetett egyházmegyék illetékességébe
tartoznak, és maguk a jelöltek is magyar identitással rendelkeztek. Még tágabb
kitekintéssel örülhetünk azoknak a híreknek, amelyek magyar nevű vagy kötődésű
jelöltek ügyeiről számolnak be. Ilyen volt ez év januárjában a csángó Antal
Veronika vértanúságának vagy korábban Vándor (Puchner-Wech) József szalézi
szerzetes életszentségének pápai elismerése. Tudnunk kell azonban, hogy a
Szentszék kizárólag az első kategóriába foglalt jelölteket tekinti magyar
jelölteknek. Ebben az írásunkban az anyaországi és a határon túli magyar
ügyekkel foglalkozunk.
Mielőtt sorra vennénk ezeket, Isten
Tiszteletreméltó Szolgája Brenner János boldoggá avatására készülve tekintsünk
rá az utóbbi két évtized új magyar boldogjaira, mivel a boldoggá avatással
egyikük kanonizációs eljárása sem zárult le. Hiszen a boldoggá avatás a helyi
szenttisztelet pápai engedélyezését jelenti, szemben a teljes és a világegyház
egészére vonatkozó tisztelet elrendelésével, amely a szentté avatással valósul
meg. Minden kanonizációs eljárás végcélja tehát a szentté avatás. Az új
boldogok esetében a vértanúság vagy az életszentség megvalósulását többé már
sem a helyi főpásztor, sem a Szentszék nem vizsgálja. A kanonizáláshoz csupán
egy csoda pápai elismerésére van szükség, és ez igaz minden új magyar boldog
eljárására, akár vértanú, akár hitvalló ügyéről van szó.
Apor Vilmost 1997-ben (1892–1945; ünnepe: május
23.), Romzsa Tódort 2001-ben (1911–1947; ünnepe: október 31.),
Batthyány-Strattmann Lászlót 2003-ban (1870–1931; ünnepe: január 22.), IV.
Károly királyt 2004-ben (1887–1922; ünnepe: október 21.), Salkaházi Sárát
2006-ban (1899–1944; ünnepe: május 11.), Meszlényi Zoltán Lajost 2009-ben
(1892–1951; ünnepe: március 4.), Bogdánffy Szilárdot 2010-ben (1911–1953;
ünnepe: október 3.), Scheffler Jánost 2011-ben (1887–1952; ünnepe: május 17.),
Sándor Istvánt 2013-ban (1914–1953; ünnepe: június 8.) avatta boldoggá a pápa.
Kevéssé ismert, hogy Boldog Özsébet (1200 k. – 1270; ünnepe: november 13.), a
pálos rend alapítóját soha nem avatták boldoggá, évszázadokra visszanyúló
tiszteletét Erdő Péter bíboros kérésére 2009-ben a Szentszék ismerte el,
emléknapját január 20-án ünnepli a magyar Egyház – és ez a sor 2018. május
1-jén Brenner János boldoggá avatásával folytatódik. Láthatjuk a felsorolásból,
hogy a rendszerváltozás óta jelentősen gyarapodott a magyar boldogok száma. Meg
kell említeni a szentté avatásokat is: 1995-ben a kassai szentekét, Körösi Márk
(1588–1619), Grodziecki Menyhért (1584–1619) és Pongrácz István (1582–1619)
vértanúkét (ünnepük: szeptember 7.), 1997-ben Szent Hedvigét (1373–1399;
ünnepe: július 18.) és 1999-ben Szent Kingáét (1224–1292; ünnepe: július 24.).
Ez utóbbi esetekben évszázadokra visszanyúló eljárásokat sikerült eredményesen
befejezni.
Jelenleg a már boldoggá avatottakon kívül
tizenegy magyar vonatkozású eljárás van folyamatban. Két vértanúügy, melyekben
a boldoggá avatáshoz nincs szükség csoda igazolására: Bódi Mária Magdolna
(1921–1945) és a ferences vértanúk, Károlyi Bernát (1892–1954) és hat társa:
Hajnal Zénó (1900–1945), Kiss Szaléz (1904–1946), Kovács Kristóf (1914–1944),
Körösztös Krizosztom (1909–1944), Kriszten Rafael (1899–1952) és Lukács Pelbárt
(1916–1948) csoportos szenttéavatási eljárása. Az életszentség és egy csoda
bizonyítását igénylő hitvalló ügyek: Kelemen Didák Sámuel (1683–1744; csak a
köznyelvben „tiszteletreméltó”), Hám János (1781–1857), Bogner Mária Margit
(1905–1933), Kaszap István (1916–1935), Marton Boldizsár Marcell (1887–1966),
Mindszenty József (1892–1975), Bálint Sándor (1904–1980) és Márton Áron
(1896–1980), valamint Mester Margit Mária UST (1906–1961) legújabban elindított
eljárása.
Kaszap István életszentségét 2006-ban, Bogner
Mária Margitét 2012-ben, Marcell atyáét 2013-ban már elismerte a pápa, ezért
őket Isten Tiszteletreméltó Szolgáinak nevezhetjük, és már csak egy csoda
kivizsgálása és elismerése hiányzik a boldoggá avatásukhoz. A magyar eljárások
több egyházmegyét érintenek, és örömhír, hogy az ügyek többsége már a római
szakaszába ért. Ezeket összesíti a következő táblázat:
Ahogyan a táblázatból is kitűnik, Mester Margit
Mária UST ügyén kívül valamennyi esetben lefolytatták az egyházmegyei
vizsgálati eljárást, és a már említett három esetben az életszentség
elismerésére is sor került. További három, előrehaladott szakaszban lévő
eljárásunk van: Mindszenty bíborosé, Márton Áron püspöké és Bálint Sándor
hitvalló néprajzkutatóé. Az ő esetükben már elkészült az egyházmegyei
vizsgálatok anyagát összesítő úgynevezett Positio, amely lehetővé teszi
a Szenttéavatási Kongregáció testületi döntéseinek ütemezését, és pozitív
elbírálás esetén ezeknek az ügyeknek belátható időn belül a Szentatya elé
terjesztését. A pápa életszentségről szóló pozitív döntése után kerülhet sor a
felterjesztett csodásnak tűnő esetek érdemi elbírálására.
Hám János ügyében tudunk egy XX. század közepén
történt csodás gyógyulásról, de az eset kivizsgálása máig nem történt meg. A
további magyar vonatkozású eljárások közül Kaszap István esetében lezajlott már
egy ilyen tárgyú egyházmegyei vizsgálat, de a csoda a dokumentáció hiányosságai
miatt mostanáig nem volt igazolható. Az iratok kiegészítésén jelenleg Sajgó
Szabolcs SJ atya dolgozik.
Három esetben szólnak a beszámolók kivizsgált
és római értékelésre váró csodás gyógyulásokról. Tiszteletreméltó Bogner Mária
Margit eljárása részeként egy lengyel lány, Maria Januszewicz autóbalesetből
történt csodás gyógyulását terjesztették fel a Szenttéavatási Kongregációhoz.
Isten Szolgája Márton Áron közbenjárására egy huszonnégy éves fiú, Bara Zsolt
gyógyult ki halálos rákbetegségéből. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros esetében
pedig egy nagyon összetett, több tekintetben is halálos, agyi és gerincvelői
érintettségű prosztatarák orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulása várja a
római értékelést. E két utóbbi esetben csak az életszentség pápai elismerését
követően kerülhet sor a vatikáni vizsgálatra, amelynek kimenetelét soha nem
láthatjuk előre, ezért további imameghallgatásokat az ő esetükben is várnak az
illetékes posztulátorok és egyházmegyék.
A legfrissebb hír pedig, hogy Mindszenty
bíboros ügyében a Szenttéavatási Kongregáció 2018. június 14-re összehívta a
teológus tanácsosok ülését, úgynevezett különleges kongresszusát. Ez nagy
jelentőséggel bír az eljárás előrehaladása szempontjából, mert ez a testület
vizsgálja és értékeli legmélyrehatóbban az életszentség megvalósulását. Mind az
ő ügyében, mind pedig a további magyarokéban nagy jelentősége van a hívek
imádságának, ezek hordoznak minden szenttéavatási eljárást. Ha lehetőség adódik
rá, bekapcsolódhatunk az esztergomi és a városmajori hívek minden hónap 6-án,
valamint a csehimindszenti hívek minden hónap 29-én bemutatott szentmiséibe,
rendszeres imaalkalmaiba, vagy a mi közösségeinkben is teremthetünk hasonló
alkalmakat Mindszenty bíboros és a többi magyar jelölt mielőbbi boldoggá
avatásának szándékára. Május 5-én Esztergom várja az „egymillió imádkozó
magyart”, mindenkit, aki szívügyének érzi a hercegprímás boldoggá avatását, és
szívesen kapcsolódik a hagyományos engesztelő zarándokmise közösségéhez, hogy
az Egyházért és a magyar hazáért is imádkozzék.
„Magyar útlevéllel a Mennyországba” – ez is
lehetett volna a figyelemfelkeltő címe ennek az összegzésnek, de a magyar ügyek
száma és eddigi eredményei önmagukban is felhívják magukra a figyelmet.
Nemzetközi viszonylatban ugyanis a magyarság lélekszámához képest igen sok boldoggá-
és szenttéavatási ügyünk van, és ezek között sok a különleges személy vagy
életút, illetve a szerzetesrendi, világegyházi kitekintéssel rendelkező
eljárás. Minden életállapot megjelenik a jelöltek között, aktualitásukat az
országos ismertség és tisztelet is bizonyítja.
A régi misekönyvekben volt egy fogalom:
Magyarország külön miséi. Itt szerepeltek a kizárólag nálunk tisztelt boldogok
misekönyörgései. November 13-a pedig a magyar szentek és boldogok közös
emléknapja a magyar egyházi kalendáriumban. Jóleső érzés rátekinteni a magyar
szentek, boldogok és szentté avatásra jelöltek közösségére, akik között
mindannyian megtalálhatjuk a hozzánk legközelebb álló példaképeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése