Húsvét hetedik hetének csütörtökje

Húsvét hetedik hetének csütörtökje

Főpapi imájának ma olvasott részében Jézus azokra gondol, azokért imádkozik az Atyához, akik nem éltek az ő idejében, nem lehettek szemtanúi, nem találkozhattak vele személyesen, hanem a későbbi korokban tanítványai szavára, igehirdetésüknek köszönhetően, tanúságtételük gyümölcseként fognak hinni benne. Az apostolok nagy érdeme, hogy az ő személyében felismerték a Megváltót és hittek benne. Itt most azt tekinti a hívők érdemének, hogy ők mások tanúságtétele alapján ismerték fel ugyanezt és fogadták el életük Megváltójának Jézust. Isten úgy mutatkozik meg az ember számára, hogy felismerhető az ő közeledése és az ember válaszolni tud Isten megszólítására, el tudja őt fogadni. Ez az elfogadás a hit válaszában nyilvánul meg.
A hívők egységének mintája és forrása az Atya és a Fiú egysége. Az egység kifelé, a világ felé a hitbeli és a szeretetbeli egységben mutatkozik meg. Az egyházi élet, a vallásos élet sokféle formában, változatosan nyilvánul meg, de a közösség akkor lesz az egység jele a világ előtt, ha annak valamennyi tagja Istenhez kapcsolódik, az ő szeretetéből táplálkozik.Jézus imájából azt érezzük, hogy valóban értünk is imádkozik, legfőbb vágya az, hogy megmaradjunk a szeretetben és az Istennel való közösségben.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam iránt, benned azonban bízom!
Néri Szent Fülöp