Ferenc pápa a
hivatásgondozás felelőseihez: A hivatásválasz az Úrral folytatott dialógusból
születik
Június 6-án, csütörtökön délben a vatikáni
Konzisztórium teremben találkozott Ferenc pápa az európai egyházak hivatásgondozó
központjainak felelőseivel, akik konferencián vesznek részt Rómában.
A Szentatya átnyújtotta a mintegy nyolcvan
résztvevőnek az előre megírt hosszú beszédét, és szabadon foglalta össze
mondanivalóját. Elsőként a prozelitizmus elkerülésére hívta fel a figyelmet.
A hivatásgondozás nem prozelitizmus (erőszakos
térítés – a szerk.), nem új klubtagok beszervezéséről van szó – mondta a
pápa. Emlékeztetett: XVI. Benedek világosan kifejtette, hogy az Egyház
növekedése vonzás révén gyarapszik, nem a prozelitizmus által. A prozelitizmus
szelleme árt nekünk – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Kifejtette: a hivatásgondozás segítségnyújtást
jelent abban, hogy a fiatalok rátaláljanak életük hivatására – világi hívőként,
papként vagy szerzetesként, szerzetesnővérként. Ennek tisztázását segíti az
Úrral folytatott párbeszéd. Ezt a kérdést kell feltennünk: „Uram, mit akarsz
tőlem?” Ez a legfontosabb, nem az intellektuális meggyőződés. A hivatás
választásának az Úrral folytatott dialógusból kell megszületnie, bármiféle
területről legyen szó. Az Úr arra ösztönöz, hogy így menjünk tovább az életben,
ezen az úton.
Ez szép munka számotokra: segíteni a
párbeszédet – buzdította a pápa a hivatásgondozók felelőseit. Hozzátette: ha
valaki nem beszélget az Úrral, akkor nehezen tudja másoknak megtanítani az
Úrral folytatott párbeszédet.
A fiatalokkal való együttműködés nagy türelmet
igényel. A meghallgatás fontos képességére van szükség, mert a fiatalok csak
mondják, mondják a magukét. Tehát türelem kell a meghallgatáshoz. Ehhez pedig
meg kell újulni! Ma a fiatalokkal folytatott bármiféle munkát mozgásban kell
végezni – szögezte le a Szentatya, majd megosztotta egy tapasztalatát: „Amikor
fiatal voltam, a fiatalokkal beszélgetős csoportokban foglalkoztam.
Összejöttünk, beszélgettünk egy-egy témáról, amire valaki mindig felkészült.
Elégedettek voltunk; és karitásztevékenységet is folytattunk: kórházat, idősek
otthonát látogattuk. De ez jobbára csak ülőmunka volt” – emlékezett a pápa.
Hangsúlyozta: ma a fiatalok mozgásban vannak, mozgásban kell velük együtt
dolgozni, és közben segíteni kell őket abban, hogy rátaláljanak a hivatásukra.
Ez bizony fárasztó, de nem is lehet fáradság nélkül dolgozni a hivatásokért. Ezt
kéri az élet, a valóság, az Úr és mindenki!
Ferenc pápa az Úr nyelvezetére hívta fel a
figyelmet, amit követni kell a hivatásgondozásban. Felidézte az Európai Unió
Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) aznap délelőtti ülésén szerzett
tapasztalatát, melynek elnöke elmondta: „Thaiföldre utaztam harminc-negyven
fiatallal együtt, hogy részt vegyünk az ország északi része újjáépítésében,
segíteni az ottani embereknek.” „Miért csinálta ezt?” – kérdezte tőle a pápa.
„Hogy jól megértsem a fiatalok nyelvezetét.” Sokszor ugyanis úgy beszélgetünk a
fiatalokkal, mintha felnőttek lennének. Nekik pedig olyan a mi nyelvünk, mintha
kínaiul beszélnénk velük, amiből nem értenek egy szót sem. Az ő nyelvük szegény
a kommunikációban, mert tudnak ugyan kapcsolatot építeni, de nem tudnak
kommunikálni. Ez kihívás számunkra. (...) Az igazi nyelvezet a kommunikáció.
Kommunikálni, beszélni. Ez aprólékos munka, amiben lépésről lépésre kell
haladni! – figyelmeztetett a Szentatya.
A mi dolgunk főként az, hogy megértsük a
fiatalok nyelvét. Mindez persze nem könnyű, de nem lehet előzetes fogalmakkal
vagy kifejezetten tanító jellegű megközelítéssel dolgozni velük: „Neked ezt
kell csinálnod!” Kísérni, vezetni kell őket, hogy az Úrral való találkozás
vezesse őket annak felismerésére, hogy merre visz az életük útja. A fiatalok –
jóllehet nagyon különbözőek – egyformán nyugtalanok az iránti vágyukban, hogy
valami jót tegyenek.
Ne veszítsétek el a türelmeteket, és legyetek
bátrak! – buzdította végül az európai egyházak hivatásgondozó központjainak
felelőseit rögtönzött beszédében Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése