Húsvét hetedik hét csütörtökje

Húsvét hetedik hét csütörtökje

Még mindig az utolsó vacsora termében időzünk, tovább hallgatjuk az Úr szavait az evangéliumban. Imájának befejező részéhez érkeztünk, amelyben Jézus azokért fohászkodik, akik tanítványainak a tanúságtételére a későbbi korokban hinni fognak benne. Az apostoli igehirdetés és az Egyház sok évszázados igehirdetésének köszönhetően a krisztusi tanítás napjainkban is elhangzik, hozzánk is eljut, bennünket is megszólít. Számunkra is ugyanazt közvetíti, mint azoknak, akik egykor, mintegy kétezer esztendővel ezelőtt, személyesen hallhatták: ez az üdvösségre vezető tanítás, az örök életre vezető igazság. E tanítás elfogadása a mi számunkra sem könnyebb, mint Jézus kortársai számára, de nem is nehezebb. A krisztusi tanítás elfogadása a hit. Isten megmutatja önmagát nekünk, feltárja előttünk szeretetét és elmondja, hogy az örök életre vár minket. Mindezt úgy közli velünk, hogy minden kényszertől mentesen, tejesen szabadon és személyesen elfogadhassuk őt.
Egységért és szeretetért imádkozik Jézus valamennyi követője számára. Két olyan jellemzője ez a keresztényeknek, amelyek önmagukban is a tanúságtétel erejével szolgálnak a világ számára. Hűségesen őrizni és továbbadni az örök élet tanítását a következő nemzedékeknek: e küldetést akkor tudjuk teljesíteni, ha egységben vagyunk az Úrral és minden embertársunk felé közvetítjük ezt a szeretetet, amelyet egymással megélünk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!