A püspökökről, akiket Ferenc pápa ma boldoggá avatott Balázsfalván
A Szentatya hét görögkatolikus vértanú püspököt avatott boldoggá Balázsfalván június 2-án. A hét, immár boldogként tisztelt püspök rövid életútját ismertetjük az alábbiakban.
Romániában
a kommunista rezsim betiltotta a görögkatolikus egyházat, amelynek hét püspökét
1948-ban tartóztatták le. A kommunista hatalom és a hatalommal együttműködő
román ortodox egyház arra törekedett, hogy a görögkatolikus egyházat beolvassza
az ortodox egyházba. A püspököknek különleges méltóságokat kínáltak, amennyiben
szakítanak Rómával. Így próbálták megnyerni őket. A főpásztorok azonban
visszautasították a felkínált lehetőségeket, és inkább a börtönt választották.
Boldoggá
avatásukat 1994-ben kezdeményezte a romániai görögkatolikus egyház, amely a
kommunizmus idején illegalitásban működött: a kommunista hatalom betiltotta
működését, templomait az ortodoxok kapták meg.
*
Valeriu
Traian Ferențiu (1875–1952) a
nagyváradi görögkatolikus egyházmegye püspöke volt 1922 és 1952 között.
Resicabányán született, görögkatolikus papi családban 1875. április 25-én.
1898. szeptember 28-án szentelték pappá; a papszentelést követően Bécsben
folytatta teológiai tanulmányait. A lugosi görögkatolikus püspökségen több
tisztséget is betöltött, majd fiatalon, 1912-ben lugosi püspöki kinevezést
kapott. 1922. február 25-én áthelyezték a nagyváradi püspöki székbe. 1948.
október 28-án letartóztatták, és az argeși Dragoslavele nevű helységbe internálták.
Innen, mivel nem akart áttérni az ortodox vallásra, 1949 februárjában a
căldărușani-i kolostorba vitték. A hírhedt máramarosszigeti börtönbe 1950-ben
került, itt halt meg két évvel később, 1952. július 11-én.
Vasile
Aftenie (1899–1950) Bukarestben, Balázsfalván és Rómában tanult.
Doktorátust szerzett filozófiából és teológiából, majd 1925-ben visszatért
Romániába. Balázsfalván és Bukarestben tevékenykedett papként, majd 1940-ben
püspöki kinevezést kapott, a gyulafehérvári és fogarasi görögkatolikus egyházmegye
segédpüspöke lett. 1948. október 28–29. éjjelén tartóztatták el, és a többi
püspökkel együtt Dragoslavelébe vitték, majd a börtönné alakított căldărușani-i
kolostorba, miután tíz hónapig kínozták a belügy bukaresti központja pincéinek
hírhedt fegyházaiban. Miután elutasította, hogy ortodox metropolita legyen, a
văcărești-i börtönben belehalt a bántalmazásokba 1950. május 10-én.
Ioan
Suciu (1907–1953) Rómában tanult, onnan tért vissza 1931-ben,
amikor pappá szentelték. Segédpüspöke lett a nagyváradi görögkatolikus
egyházmegyének 1940-ben, 1947-ben pedig apostoli adminisztrátora a
gyulafehérvári és fogarasi görögkatolikus egyházmegyének. 1948-ban
letartóztatták, 1953-ban halt meg a máramarosszigeti börtönben. Ismeretlen
helyen nyugszik.
Alexandru
Rusu (1884–1963) 1931-től a máramarosi görögkatolikus
egyházmegye első püspöke, majd 1946-tól a romániai görögkatolikus egyház
metropolitája volt. Besztercén, Marosvásárhelyen, Balázsfalván és Budapesten
tanult, itt szerzett doktorátust. 1948-ban tartóztatták le őt is, megjárta a
kommunista börtönöket, míg végül a szamosújvári börtönbe került, ahol
veseproblémái jelentkeztek. Iuliu Hossu és Ioan Bălan püspökökkel együtt a
börtönből meg akarta szervezni a földalatti görögkatolikus egyházat,
hazaárulással vádolták, életfogytiglant kapott. 1963. május 9-én halt meg a
kínzások következtében a szamosújvári börtönben.
Ioan
Bălan (1880–1959) Tövisen született, Budapesten és Bécsben
tanult teológiát, 1903-ban szentelték pappá. 1936-ban lett lugosi püspök,
miután Alexandru Nicolescu gyulafehérvári és fogarasi metropolita lett.
1948-ban tartóztatták le, több börtönben is járt: Dragoslavele, Căldărușani,
Máramarossziget, Curtea de Argeș, Ciorogărla. Az utóbbi helyen betegedett meg
az embertelen körülmények között, Bukarestbe szállították, ott halt meg 1959.
augusztus 4-én. Nem volt pere, sosem ítélték el.
Tit
Liviu Chinezu (1904–1955) egy
Maros megyei papcsaládba született, Rómában tanult, ott szerzett doktorátust
1930-ban. Balázsfalván tanított a teológián, majd ennek rektora volt, míg
Bukarestbe nem került főesperesnek. 1948-ban vitték el őt is a többi
görögkatolikus püspökkel és huszonöt pappal együtt. Titokban szentelték
püspökké a căldărușani-i börtönben 1949 decemberében. Sosem volt pere, nem
ítélték el. Máramarosszigeten, a börtönben megfagyott.
Iuliu
Hossu (1885–1970) Kolozsváron, Budapesten, Bécsben és Rómában
tanult, ott szerzett doktorátust filozófiából és teológiából. XV. Benedek pápa
szentelte püspökké, a szamosújvári egyházmegye élére, 1917. december 4-én.
Püspöksége alatt alakult át egyházmegyéje és vette fel a Kolozsvár-Szamosújvári
Görögkatolikus Püspökség nevet, az új püspöki székhely pedig Kolozsvár lett.
VI. Pál pápa titokban bíborosi kalappal tüntette ki a püspököt 1969-ben. 1948.
október 28-án fogták el, 1964-ig a dragoslavelei, a máramarosszigeti és a
szamosújvári börtönökben tartották fogva. Szabadulása után kényszerlakhelyen
élt Bukarest mellett 1970-ig.
*
A hét új
vértanú püspök ünnepe a görögkatolikus kalendáriumban boldoggá avatásuk
napjára, június 2-ára kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése