Nagyböjt harmadik hét szombatja
A mai
evangéliumban olvasott tanítást Lukács evangélista „példabeszédnek” nevezi, de
aligha járunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a valós életben is
előfordulhatott az, amit Jézus megfogalmaz ebben a beszédben. Két emberről
hallunk, akik a templomba mennek imádkozni, de úgy tűnik, hogy különböző
szándék van a szívük mélyén. A törvénytiszteletéről ismert farizeus szavait
inkább dicsekvésnek, mintsem alázatos imának nevezhetnénk: felsorolja mindazt,
amit érdemnek tart vallásgyakorlatában. Istennek mondja el, aki mintha e
dicsekvés nélkül nem is tudna róluk. A farizeus elhatárolja önmagát azoktól,
akik a vallásosságban szerinte alacsonyabb szinten állnak, azaz nem tartják meg
hozzá hasonló szigorúsággal a törvényeket. Egy öntelt, beképzelt, önmagát
tökéletesnek, bűntelennek tartó ember beszél így.
A vámos egészen más lelkülettel lép Isten elé. Tudja, hogy ő egy bűnös ember, aki most azért lép a szent Isten elé, hogy bocsánatot kérjen. Teszi ezt alázattal, őszinte bűnbánattal. Még szemét sem meri az ég felé, Isten felé emelni, hanem szégyenkezve, lesütött szemmel mondja el bocsánatkérését. Csak egyetlen mondatot mond mellét verve: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”
A nagyböjti időben talán nekünk ezt az egyetlen mondatot kellene ismételgetnünk nap mint nap: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
© Horváth István Sándor
A vámos egészen más lelkülettel lép Isten elé. Tudja, hogy ő egy bűnös ember, aki most azért lép a szent Isten elé, hogy bocsánatot kérjen. Teszi ezt alázattal, őszinte bűnbánattal. Még szemét sem meri az ég felé, Isten felé emelni, hanem szégyenkezve, lesütött szemmel mondja el bocsánatkérését. Csak egyetlen mondatot mond mellét verve: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”
A nagyböjti időben talán nekünk ezt az egyetlen mondatot kellene ismételgetnünk nap mint nap: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése