Útravaló – 2019. március 25., Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
(Statio:
ad S. Marcum)
Március
25-ét Tertullianus (Kr. u. 160–220) a kereszthalál, más iratok a teremtés
napjaként említik, a III. századi források pedig már ekkorra helyezik az
angyali üdvözlet napját. Azaz állítható, hogy az annunciáció ünnepe a
forrás, és ehhez viszonyítva történt Urunk születésnapjának meghatározása. A
felezőpontnál pedig elhelyezkedik a Keresztelő június 24-ei ünnepe, ekkor
ugyanis elkezdenek rövidülni a napok, hogy felkészüljenek a Nap-felkeltére, „amikor nászházából
kilép a Vőlegény (18. zsoltár). A kozmosz a valódi értelmét a teremtés
elsőszülöttéből nyeri. Tőle kezdve egyértelmű, hogy a teremtés kalandja…
nem az abszurdban és tragikusban végződik… Istennek a hetedik nappal kapcsolatos
jóváhagyása igaz és végleges megerősítést nyert” (XVI. Benedek pápa).
A mai
mise kezdőkönyörgése megvallja Jézus valóságos istenségét és emberségét, majd
azért fohászkodik, hogy isteni természetének részesei lehessünk. Ez a nagy
imádság mintegy kihangosítja a pap minden misében elhangzó csendes imáját:
a bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen
részese lett emberségünknek. A teremtés – a bor és a víz anyaga, valamint
az emberré levés – a bor és a víz vegyítése, mely Jézus isteni és emberi természetére utal;
és a keresztáldozat – amelynek a bor és víz mintegy formaadója lesz az
Eucharisztiában, újra összefonódik minden misében, miként e napban a
kozmosz árnyalatai a különböző üdvtörténeti események rétegei által.
A
felajánló könyörgés az Egyház eredetének kezdetét ünnepli ma, „mert ha az
Egyház a Fő és a tagok kapcsolata, akkor Krisztus és Mária kapcsolata már
magának az Egyháznak a kezdete” (Barsi Balázs OFM), vagyis a Szent Szűz Jézus
foganásában az Egyháznak nemcsak tagja, hanem Anyja is lett. De Mária anyasága
a keresztáldozat megújításához vezet bennünket tovább, miként a pap az új
Római misekönyv szerinti bevezető imában kéri Máriát: Ahogy ott álltál a
kereszten függő édes Fiad mellett, úgy maradj mellettem, nyomorult bűnös mellett
és minden pap mellett, aki ma itt és az egész szent Egyházban a szentáldozatot
felajánlja! És ugyanígy a mise zárókönyörgése is arra irányítja
figyelmünket, hogy Jézus valóságos istenségének és emberségének megvallása
által igent mondtunk az Úrnak, s így juthatunk el az ő erejéből – miként Mária
is ennek volt részese – a vele való teljes közösségvállalásra. Akiben a
két természet átöleli egymást, és e legteljesebb szeretetben egyesül
egymással, Isten megcsókol minket, és mi megcsókoljuk Istent –
csodálkozhatunk rá Szent Bonaventura szavával a mai ünnepben a teremtés
beteljesedésére, a megtestesülés és a megváltás titkára.
A
szentmise áldozási énekében Izajás könyvét idézzük: Íme, a szűz fogan, és
fiút szül… velünk az Isten. A prófétai szó az áldozáskor újból megénekli
az Egyház anyaságát, mert az átváltoztatással az Egyház ismét igent
mondott az Ige befogadására. De arra is utal, hogy a hívő lélek minden
áldozáskor az angyali üdvözlet részeseként láthatja magát. Ezért sem
helyes, hogy ilyenkor többek Hiszem!-mel válaszolnak a pap szavára.
Ugyanis, ez a pont már nem a hitvallás helye – hit nélkül jelen se
lehetnénk az áldozatbemutatásnál –, hanem az önátadás, a Legyen nekem a te igéd
szerint! alkalma, amikor Mária ámenje ölt testet újból az Egyházban.
A
teremtés fölött Isten Lelke lebegett, a Lélek ma Máriára száll le, hogy
azután a Fiú ki- és rálehelhesse Lelkét a világra. Pünkösdkor a Lélek
kiáradásával megszületik az apostoli Egyház, amely által Isten meghívja a
világot a vele való találkozásra. És miként az angyali üdvözlet Máriája
megmarad szűznek és elnyeri az anyaságot, ugyanezt állítjuk Krisztus testéről,
az Egyházról. Tiszta, mert Krisztus testének feláldozása árán, csodálatos módon
visszakapta tisztaságát, anya, mert a keresztségben általa születnek meg a lelkek
az örök életre, az Eucharisztia elfogadásával pedig helye az Ige köztünk
lakozásának.
Mai
stációs bazilikánk Szent Márk pápa temploma, ahol az apszismozaik alsó
szegélyében 12 bárányt látunk, amint Jeruzsálemből – a választott népből – és
Betlehemből – a pogányok közül az Isten Báránya felé tartanak. A kép és az
ünnep véletlenszerű egybeesése mintegy megjeleníti azt, amit Szent Atanáz
püspöknél így olvasunk: Isten Fia azért lett az ember fiává, hogy az ember
Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése