2016. március 17., csütörtök

Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje



Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje


Jézus folytatja beszélgetését, vitáját a zsidókkal a jeruzsálemi templomban. A mai evangéliumi részlet is arról árulkodik, hogy elbeszélnek egymás mellett. A jelenlévő zsidók ragaszkodnak vallási szokásaikhoz, a törvény megtartásához, és semmiféle újdonságot nem akarnak elfogadni. Jézus most az örök életről akarja őket tanítani: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” Nem kell csodálkoznunk azon, hogy szavain megütköznek, mert nem hisznek a feltámadásban, s csak arról van tapasztalatuk, hogy az emberek meghalnak. Ők a múltra gondolnak, a zsidó nép ősatyjára, Ábrahámra és Isten küldötteire, a prófétákra, akik mind meghaltak, pedig megtartották Isten tanítását. Bár ellenkeznek Jézussal, pontosan értik, hogy aki életet ígér és életet ad az embereknek, az valóban Isten, tehát Jézus Istennek tartja magát, ami az ő szempontjukból istenkáromlásnak minősül. Szintén így értelmezik Jézus következő kijelentését: „mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Az „én vagyok” kifejezést abban a formában használja az Úr, ahogyan Isten megnevezte magát Mózesnek, amikor megjelent az égő csipkebokorban. Ez az istenkáromlás a törvények szerint halált érdemelt, ezért akarják azonnal megkövezni.
Ma imádkozok egy olyan emberért, aki nem hisz a feltámadásban és az örök életben. Adja meg neki Isten a hit ajándékát!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a mindenség Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson melletted!
Szent Iréneusz



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése