2016. március 13., vasárnap

A pápai lelkigyakorlat kilencedik elmélkedése: A szentség nem kialudt, hanem megtért szenvedély



A pápai lelkigyakorlat kilencedik elmélkedése: A szentség nem kialudt, hanem megtért szenvedély


Ermes Ronchi szervita szerzetes március 10-én délután tartotta meg kilencedik elmélkedését a pápa a és a Római Kúria lelkigyakorlatának ötödik napján.


Az evangéliumi Jézus-kérdések mélységét elemző prédikátor a Tibériás-tó partjára „vitte ki” Ferenc pápát a munkatársaival együtt, hogy ott legyenek tanúi a Mester és az első tanítvány feltámadás utáni legszemélyesebb beszélgetésének. Húsvét és pünkösd között, „egy csillagtalan, keserű éjszaka végén, hajnalban Jézus megjelenik a tanítványainak”. A hálóihoz visszatérő és ott ismét eredménytelenül halászgató Pétertől kérdezi Jézus, háromszor is: „Simon, János fia, szeretsz engem?” (Jn 21,16) Szeretetből fakadó kérdés ez a szeretetről, minden ember számára, aki új utat kezd.

Ronchi atya többször is hangsúlyozta Jézus emberszeretetének dinamikáját, ami mindent átalakít: „Ez a történet a szentségről beszél, amely nem bűntelenséget jelent, egy gyomok nélküli zöld mezőn, hanem egy megújított szenvedélyben áll, abban, hogy itt és most megújítom a szenvedélyemet Jézus és az evangélium iránt. Most!”

Isten szeretete fellobbantja a szíveket és a szenvedélyt. A szentség nem kialudt, hanem megtért szenvedély. Amikor van szeretet, akkor nem hibázhatsz, mert az nyilvánvaló, napnál világosabb és elvitathatatlan.

Isten az, aki szereti az embert, betölti a hiányosságait, és nem a tökéletességet keresi benne, hanem a hitelességet. Nem azért vagyunk a világon, hogy szeplőtelenek legyünk, hanem hogy útnak induljunk. Ez a szeretet felborít minden sémát, és úgy beszél Jézusról mint a szeretet koldusáról, aki követelés nélkül koldul, aki ismeri a mi szegénységünket, aki egy morzsányi barátság igazságát kéri. A hit három lépése: szükségem van rá, bizakodom, ráhagyatkozom.

Hinni abban, hogy szükség van a szeretetre, bizakodni és ráépülni erre a szeretetre mint Isten formájára, mint az ember, a világ, a jövő és az élet megjelenési formájára. A bizalom azt jelenti, hogy erre a feltevésre építek: a több szeretet a jó, a kevesebb szeretet a rossz. Mindeközben a világ a maga hitét és meggyőződését hirdeti: a több pénz a jó, és a kevesebb pénz a rossz. Ma minden hívő olyan ember, aki hisz a szeretetben, vagyis újraéleszti a kapcsolatokat, olyan ember, aki segíti a többieket, hogy megtalálják a bizalmat a szeretetben. Mert mi hittük a Szeretetet – fogalmazott a szónok.

Ermes Ronchi a jézusi szeretet kérdéséről szóló elmélkedésében leszögezte, hogy a hit történelmi kapcsolatot jelent az Istennel, közös úton járást a szeretetben egy személlyel. Az üdvösség abban a bizonyosságban áll, hogy Ő az, aki szeret. A nyugati világ hitének válsága éppen az emberi hit válságával kezdődik, mert nem hisz a szeretetnek. A szeretet az adás.

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség, mely a minden rosszat tápláló életnedv, a bűn titkos életnedve. A közömbösség, aminek révén a másik nem létezik a számodra, nem számít, nem érvényes, valójában nincs.

„Ma újra bele kell szeretnünk! Megszeretni Istent egész valónkkal, testtel és lélekkel. Hagyd abba, hogy Istent alávetettségből szeresd, mint egy rabszolga, kezdd el szeretni szerelmesként. Ekkor lesz úgy, hogy az élet és a hit megtelik mosollyal” – zárta Ermes Ronchi atya kilencedik nagyböjti elmélkedését.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése