Évközi harmincharmadik hét hétfője

Évközi harmincharmadik hét hétfője

Kit látunk Jézus személyében? A názáretiek, akik körében felnőtt, Mária és József gyermekét látták Jézusban, amikor már felnőtt korában, tanító útja során megérkezett városukba. A nép sokszor csak a csodatevőt látta benne, aki képes megszüntetni a betegségeket, máskor pedig tanítónak látták, aki fenséges szavakkal szólt az igazságról. A farizeusok és az írástudók ellenfelet láttak benne. Saját tanítványai követendő példaképet láttak Mesterükben. A jerikói vak pedig meglátta Jézusban leendő gyógyítóját. Megérzi, hogy Jézus az egyetlen, aki tud rajta segíteni, s ha most elmulasztja a lehetőséget, akkor egész életét vakságban töltheti. Én kit látok Jézus személyében? Meglátom-e benne a Messiást? Meglátom-e benne a hit ajándékozóját? Meglátom-e benne az üdvösség szerzőjét? Meglátom-e benne azt, akit érdemes követnem?
A történet szerint az Úr egyrészt meggyógyítja a vak koldus szemét, megajándékozva ezzel őt a testi látással. Másrészt megnyitja lelki szemeit, megajándékozva őt a hit látásmódjával. Ebben az értelemben nekünk sem elegendő a testi látás, hanem szükségünk van arra, hogy a hit szemszögéből lássunk mindent. Hit nélkül csak a látható világot szemlélhetjük. A hit segítségével bepillanthatunk Isten láthatatlan világába.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk. és feltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.