Évközi harmincharmadik hét csütörtökje

Évközi harmincharmadik hét csütörtökje

Jézus útjának végső állomásához, Jeruzsálemhez érkezik. Amint megpillantotta a várost, sírni kezdett, majd megjövendöli annak pusztulását. A sírás oka az, hogy előre látja a város sorsát. „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!” - olvassuk keserűen hangzó szavait a mai evangéliumban. Szeretné a város lakóinak megtérését, szeretné, ha Jeruzsálem nevéhez híven a béke városa lenne, de az Úr vágya, kívánsága beteljesületlen marad. Történelmi tény, hogy a rómaiak néhány évtizeddel később lerombolják mind a várost, mind annak templomát. Az ószövetségi bibliai részekben több helyen előfordulnak olyan fenyegető prófétai jövendölések, amelyek valamilyen csapást helyeznek kilátásba, ha az emberek nem térnek vissza Isten törvényeinek útjára. Isten a küldöttei, prófétái által figyelmezteti a népet, s van rá példa, hogy megtérnek a figyelmeztetés hatására, gondoljunk csak Jónás próféta igehirdetésére Ninive városában.
Jézus szavai hasonló figyelmeztetésnek számítanak.
A jelenet mondanivalóját személyes életünkre is vonatkoztathatjuk. Ha nem szeretnénk vesztünket, akkor fel kell ismernünk Krisztus személyében az Üdvözítőt! El kell fogadnunk, hogy nincs üdvösség senki másban, csak őbenne! Legalább ezen a napon gondolkozzunk el azon, hová is vezet életünk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen.