Évközi harmincharmadik hét péntekje

Évközi harmincharmadik hét péntekje

Tanító útja végén Jézus immár megérkezik Jeruzsálembe. Első útja a templomba vezet. Miután kiűzi onnan a kereskedőket, minden nap a templomban tanít, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnánk hallgatni, szükséges, hogy megtisztítsuk lelkünket, azaz eltávolítsunk belőle mindent, ami nem oda való. Ha tiszta a szívünk és a lelkünk, képesek vagyunk teljes odaadással figyelni Jézus tanítására. Ellenkező esetben nem képes megérinteni minket az Úr szava.
Tanításának célja, hogy hirdesse az ország örömhírét. A fogadtatás egészen különböző. Bár a vezetők ellenséges füllel hallgatják és az életére törnek, a nép „odaadó figyelemmel” és elragadtatva hallgatja szavait. E lelkesedés titka az lehet, amit ő maga többször is egészen világosan elmond, hogy tudniillik nem a maga tanítását hirdeti az embereknek, hanem azt mondja el, amit a mennyei Atyától hallott, s amit az Atya rábízott. Az emberek megérzik, hogy e tanítás több mint emberi szó. Jézus által maga Isten szól az emberhez, hozzánk. Ne maradjon eredménytelen a szívünkhöz szóló igazság!
Az egykori jeruzsálemi templomhoz hasonlóan minden templom az imádság háza, az Istennel való találkozás helye. Szent hely, ahol én is találkozhatok az állandóan jelen lévő Krisztussal.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Taníts engem a tökéletes engedelmességre és istenszolgálatra! És taníts engem embertársaim önzetlen szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!