Krisztus bennünk az örök élet, a feltámadás a reménye – A magyar püspökök a Szent Péter-bazilikában
November 20-tól 25-ig ad limina látogatáson vesznek részt a Vatikánban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai. November 21-én, kedden reggel a magyar püspökök szentmisét mutattak be a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában Erdő Péter bíboros főcelebrálásával.
Erdő
Péter bíboros, prímás homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
Testvérek!
Apostolutódként
érkeztünk az apostolok sírjához. Szent Péter apostol sírja közelében a saját
küldetésünk tartalmáról, lényegéről kérdezzük magát Isten igéjét, a Szentírást,
amelynek részleteit ma hallottuk.
Zakeus
fölmászik a fügefára. A vámosok fejedelme, gazdag ember, mégsem szégyelli
magát. Azért mászik fel, mert távolabbra akar látni, mert ki akarja tágítani a
perspektíváját, mert meg akarja látni azt, amiben valami nagyon lényegeset
érez: Jézus Krisztus személyét. Jézus pedig erre az emberi igyekezetre bőséges
gazdagsággal válaszol, mert megszólítja. Nemcsak hagyja, hogy kíváncsi szemmel
kísérje lépteit és mondatait, hanem személyesen megszólítja, sőt elköveti azt,
amit ma a legnagyobb udvariatlanságnak gondolnánk: meghívatja magát vacsorára.
De Zakeus ezzel a vacsorameghívással hatalmas ajándékot kap, hiszen üdvösség
költözik abba a házba. Zakeus szívében a megtérés csírázik ki, megváltoztatja
az életét. Azért változtatja meg az életét, mert egy nagyobb összefüggést
látott meg, mert a Jézussal való találkozás megmutatta neki, hogy a földi
gazdagság nem a legnagyobb érték. Hogy nem arra kell szánnunk az egész
életünket, hanem van valami magasabb rendű. És ez a magasabb valahol a szeretet
irányában kereshető. Hiszen elosztja vagyonának a jó részét a szegényeknek,
akiket pedig megkárosított, azokat a régi törvények előírása szerint
négyszeresen is kárpótolja.
Ugyanezt
a nagyobb távlatot hallottuk ki a Makkabeusok könyvének soraiból is. Csodálatos
az isteni gondviselés pedagógiája, ahogyan fokozatosan nyilatkoztatja ki a
választott népnek és rajta keresztül az emberiségnek azt a szélesebb
perspektívát, amelyre az embert meghívja az Isten. A makkabeusok kora, a
Krisztus előtti 2. század az az idő, amikor már a személyes örök életnek, a
személyes örök boldogságnak a hite is kikristályosodik.
Hallottuk
Eleazár történetét és benne nemcsak azt, hogy akár az élete árán is hűséges
marad az elveihez, hűséges marad Isten törvényéhez – hogy jó példát adjon a
fiataloknak –, hanem hallottuk azt a mondatot is, hogyha ezt nem tenné meg,
akkor milyen lenne az örök sorsa. Tehát hogy az örökkévalóság szempontjából nem
mindegy, hogy hogyan élünk. Ezt a felismerést, ezt a tágabb perspektívát viszi
tovább a kinyilatkoztatás. És amikor Jézus azt mondja, hogy az üdvösség
közelgett el, ő megnyitja számunkra – már nem csak reményben, hanem ténylegesen
is – az utat efelé az örök boldogság felé. Ezért van az, hogy Eleazár képes
vállalni a halált is, mert lát egy nagyobb értéket a földi életnél. De
Jézus ennél többet tesz: ő nemcsak vállalja a halált, hanem értünk vállalja.
Számunkra is megnyitja az örök boldogság lehetőségét.
Ez az az
örömhír, amit az apostolok elvisznek az egész világba – egészen pontosan, hogy
Krisztus bennünk az örök életnek, a feltámadásnak a reménye. És ez ad más súlyt
a cselekedeteinknek, ez teszi képessé az embert arra, hogy a földi életben
nagyvonalú legyen, akár hősies. Akár olyan, amilyen Péter és Pál apostol volt,
hogy vállalja a megszégyenítő és fájdalmas kivégzést is azért, hogy tanúságot
tegyen Jézus Krisztusról és az ő örömhíréről. Nem valami szomorú, elkeseredett
lélekkel vállalják a halált, hanem Jézus iránti szeretetből és abban a
reményben, hogy az ő társai lesznek az örök életben.
Amikor
mi, mai apostolutódok a saját küldetésünket keressük, akkor bennük, az ő
példájukban találjuk meg a választ. Nekünk is az a feladatunk, hogy szélesebb
perspektívát, nagyobb távlatot nyissunk az emberek előtt. Hogy mutassunk rá
Jézus Krisztus személyére, mert egyedül benne van a teljes boldogságunk, benne
kap értelmet az életünk, benne kap értelmet a népek élete és a világtörténelem
is. És ebben a nagyobb összefüggésben tudunk nagylelkűek lenni, tudjuk a földi
életünk dolgait erre a magasabb célra rendezni. Ezt jelenti a keresztény
szeretet tanúságtétele. Ehhez kérjük az erőt, ehhez kérjük az áldást
mindannyiunk számára a mai szentmisében.
Ámen.
* * *
A
szentmise végén Erdő Péter röviden felidézte a Ferenc pápával való személyes találkozást,
illetve a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjének megáldását.
„Megemlékeztünk
Szent Péter apostolról és az apostolokról, akiknek sírja közelében megújítjuk
hivatásunkat. De találkoztunk itt Rómában Szent Péter apostol mai utódával,
Ferenc pápával is. És ez a találkozás is hivatásunk megerősödését és
megújulását jelentette. Igazi új lendületet és új derűt hozott az
életünkbe. Kérte a Szentatya, hogy imádkozzunk érte és ígérte, hogy ő is
imáival fog kísérni bennünket. Adott egy különleges áldást is. Ezt az áldást
pedig a budapesti városmisszió keresztjére adta, mely a Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszus előkészítése gyanánt országjárásra indul. Adja
Isten, hogy ez az áldás kísérje mostantól kezdve az életünket és tegye
lehetővé, hogy valóban megkezdődjön az a lelki megújulás, amelyért mindannyian
imádkozunk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése