„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük
legyen, és én őbennük”
második rész
Tudja mindenki rólam, hogy szeretem hazámat, komolyan aggódom népünk jövőjéért. Életem nagy küldetésének tartom, hogy ifjú koromtól rádöbbentett az Úr, hogy Jézus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának választott népe vagyunk, és hogy ezt nem más közölte velünk, mint Mária, aki mennyei Királynőként kereste fel őseink sorsáért aggódó nagyfejedelmünket, Gézát. Géza álmában azzal küszködött, hogy nem született fia, aki a törzsi törvények szerint a fejedelmi trónt örökölhetné. Nem csupán a trónnal volt gondja, hanem úgy érezte, száz nemzetközileg sikeres esztendő után Európa össze fog ellenünk, az idegen fajú, nyelvű, társadalmi berendezkedésű nép ellen. Száz év alatt száz nyugati hadjáratunk volt, legtöbbször valamelyik külföldi uralkodó segélykiáltására. Katonailag ezek közül mintegy öt-hat mondható sikertelennek. Annyira féltek tőlünk, harci erényeink miatt az európai keresztény népek, hogy a bűnbánati szertartás Mindenszentek litániájába belevették ezt a fohászt: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Ennek a dicsőséges száz esztendőnek, úgy tűnt, vége szakad. Európa népei összefogtak ellenünk. Géza belátta, hogy háborús készenlétre nem lehet örökös állami létet alapozni. Megvizsgálta, hogy Európában majdnem minden nép keresztény, van-e elvi akadálya annak, hogy ezt a vallást mi is elfogadjuk? Európa minden népe valamilyen bálványt imádott és a keresztény misszionáriusok igehirdetésére ezt a törzsi vélekedést szüntette meg. A magyarok soha nem imádtak bálványt, csak az egy igaz, mindent teremtő Istent, ami a kereszténységben alaptanítás. A Szentháromság kissé nehezebb hittétel, de elfogadható, hiszen azt tanítja, hogy Isten a maga végtelen gazdagságát isteni szüléssel Fiának ajándékozza, majd a Fiúval teljes egyetértésben tovább ajándékozzák az isteni akarat működése során származó Szentléleknek. A keresztény tanítás harmadik tétele, a Fiúisten megtestesülése pedig egészen magyarnak tűnt. Ősvallásunk úgy tanította, hogy Istennek van egy lánya, akit őseink Boldogasszonynak neveztek. Az őshit szerint a világot kormányzó Istennek szüksége volt egy személyre, aki a nép mindennapi gondjaival törődik, valahogy úgy, mint a törzsi szervezetben: az állami feladatokkal, harccal, politikával a törzsfőnök foglalkozott, a mindennapok gondjával, enni- és innivalóval, ruházattal, gyerekek születésével, nevelésével pedig a pogány Nagyasszony. Ezek nem utólag belemagyarázott vonatkozások. Mai népszokásaink híven őrzik őseink Nagyboldogasszony-hitének vonásait. (Balogh Ágost de Nemcsicz, Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873; Kandra Kabos, Magyar Mythologia, II.kiadás 1978) Géza nagyfejedelem álmában óriási gondjával viaskodott Elkezdte európai nemzetté, állammá szervezni az addig önálló törzsként élő honfoglalókat meghonosítani a keresztény tanítást. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a törzsi törvények szerint, aki a fejedelemséget örökli, nem biztos, hogy a reformot folytatja. Mi lesz a magyar jövővel? Ekkor jelent meg neki mennyei fényességben, égi udvartartással egy gyönyörű asszony. Úgy mutatkozott be, hogy ő Jézusnak, a világ Megváltójának az Édesanyja, akiről sokat beszélnek a keresztény hittérítők. Megnyugtatta Gézát, hogy hamarosan fia születik. Az a fiú királyként fogja kormányozni Magyarországot. Rengeteg jót tesz Jézusért, Mária Fiáért, ezért a sok jóért Mária megígéri, hogy anyai pártfogásába veszi Géza népét. Azóta a történelmi tényekből azt is tudjuk, hogy hazánk egészen a XX. századig az európai kereszténység védője volt. Mint 2012. éve karácsonykor Betlehemben Mária megszülte a világ Megváltóját, úgy akarja Mária Kisdedét újra nekünk nyújtani, mint Gézának ígérte: Tegyetek meg mindent a Fiamért! Legyetek hű népe! Én pedig kezembe veszem sorsotokat örökre!
második rész
Tudja mindenki rólam, hogy szeretem hazámat, komolyan aggódom népünk jövőjéért. Életem nagy küldetésének tartom, hogy ifjú koromtól rádöbbentett az Úr, hogy Jézus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának választott népe vagyunk, és hogy ezt nem más közölte velünk, mint Mária, aki mennyei Királynőként kereste fel őseink sorsáért aggódó nagyfejedelmünket, Gézát. Géza álmában azzal küszködött, hogy nem született fia, aki a törzsi törvények szerint a fejedelmi trónt örökölhetné. Nem csupán a trónnal volt gondja, hanem úgy érezte, száz nemzetközileg sikeres esztendő után Európa össze fog ellenünk, az idegen fajú, nyelvű, társadalmi berendezkedésű nép ellen. Száz év alatt száz nyugati hadjáratunk volt, legtöbbször valamelyik külföldi uralkodó segélykiáltására. Katonailag ezek közül mintegy öt-hat mondható sikertelennek. Annyira féltek tőlünk, harci erényeink miatt az európai keresztény népek, hogy a bűnbánati szertartás Mindenszentek litániájába belevették ezt a fohászt: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Ennek a dicsőséges száz esztendőnek, úgy tűnt, vége szakad. Európa népei összefogtak ellenünk. Géza belátta, hogy háborús készenlétre nem lehet örökös állami létet alapozni. Megvizsgálta, hogy Európában majdnem minden nép keresztény, van-e elvi akadálya annak, hogy ezt a vallást mi is elfogadjuk? Európa minden népe valamilyen bálványt imádott és a keresztény misszionáriusok igehirdetésére ezt a törzsi vélekedést szüntette meg. A magyarok soha nem imádtak bálványt, csak az egy igaz, mindent teremtő Istent, ami a kereszténységben alaptanítás. A Szentháromság kissé nehezebb hittétel, de elfogadható, hiszen azt tanítja, hogy Isten a maga végtelen gazdagságát isteni szüléssel Fiának ajándékozza, majd a Fiúval teljes egyetértésben tovább ajándékozzák az isteni akarat működése során származó Szentléleknek. A keresztény tanítás harmadik tétele, a Fiúisten megtestesülése pedig egészen magyarnak tűnt. Ősvallásunk úgy tanította, hogy Istennek van egy lánya, akit őseink Boldogasszonynak neveztek. Az őshit szerint a világot kormányzó Istennek szüksége volt egy személyre, aki a nép mindennapi gondjaival törődik, valahogy úgy, mint a törzsi szervezetben: az állami feladatokkal, harccal, politikával a törzsfőnök foglalkozott, a mindennapok gondjával, enni- és innivalóval, ruházattal, gyerekek születésével, nevelésével pedig a pogány Nagyasszony. Ezek nem utólag belemagyarázott vonatkozások. Mai népszokásaink híven őrzik őseink Nagyboldogasszony-hitének vonásait. (Balogh Ágost de Nemcsicz, Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873; Kandra Kabos, Magyar Mythologia, II.kiadás 1978) Géza nagyfejedelem álmában óriási gondjával viaskodott Elkezdte európai nemzetté, állammá szervezni az addig önálló törzsként élő honfoglalókat meghonosítani a keresztény tanítást. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a törzsi törvények szerint, aki a fejedelemséget örökli, nem biztos, hogy a reformot folytatja. Mi lesz a magyar jövővel? Ekkor jelent meg neki mennyei fényességben, égi udvartartással egy gyönyörű asszony. Úgy mutatkozott be, hogy ő Jézusnak, a világ Megváltójának az Édesanyja, akiről sokat beszélnek a keresztény hittérítők. Megnyugtatta Gézát, hogy hamarosan fia születik. Az a fiú királyként fogja kormányozni Magyarországot. Rengeteg jót tesz Jézusért, Mária Fiáért, ezért a sok jóért Mária megígéri, hogy anyai pártfogásába veszi Géza népét. Azóta a történelmi tényekből azt is tudjuk, hogy hazánk egészen a XX. századig az európai kereszténység védője volt. Mint 2012. éve karácsonykor Betlehemben Mária megszülte a világ Megváltóját, úgy akarja Mária Kisdedét újra nekünk nyújtani, mint Gézának ígérte: Tegyetek meg mindent a Fiamért! Legyetek hű népe! Én pedig kezembe veszem sorsotokat örökre!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése