URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE
„Aki utánam jön, hatalmasabb nálam”
Az évnek háromszázhatvanöt napja van. A katolikus Anyaszentegyház ennyi idő alatt Jézus egész életét és tanítását felidézi és átelmélkedi a liturgiában. Ezért ma, karácsony után, már a harminc éves Jézusra emlékezünk. Addigi életének alig néhány mozzanata ismerős előttünk. A napkeleti bölcsek hazatérése után menekülniük kellett Egyiptomba. Onnan négy-ötéves korában visszatérve Názáretbe viszi drága családját Szent József. Tizenkét évesen a Törvény előírása szerint részt vesz Jeruzsálemben a zsidók húsvétjának ünneplésén. Serdülő és férfikorára csak következtetni tudunk. Honfitársai így emlegetik, amikor már híres Rabbiként Názáretbe látogat és tanít: „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez?” (Mt 13,54-55) Nyilván annyit láttak életéből, hogy tizenkét évesen József maga mellé vette inasnak, és kitanulta, majd szorgalmasan gyakorolta az építőipart. Közben valószínűleg segített művelni a család kis földbirtokát, megtermelve az évi kenyeret. Közben nem távozott Názáretből, tehát iskolába nem járt. Amikor Keresztelő János harminc éves lett, a zsidó papi közösség nevelőintézetéből, Qumránból a Jordán partjára költözött. Ott kezdte hirdetni, hogy köztünk van már a Messiás, akire régóta vár a zsidó nép. Robusztus alakja, egyszerű, durva teveszőrből szőtt ruhája, böjtös tápláléka, keményen fogalmazott beszédei tiszteletet parancsoltak: hallgatói úgy érezték, hogy ő maga a Messiás. János viszont elutasította ezt a kitüntető vélekedést, és hirdette, hogy ő csak a Messiás előfutára: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket”. (Mk 1,7-8) Amikor János már fél éve keresztelt és hirdette a Messiás jelenlétét, Jézus is betöltötte harmincadik életévét. A Keresztelővel ellentétben nem papi nevelőintézetben nőtt fel és tanulta a hit tudományát. Neki minderre nem volt szüksége. Isten Fia, aki tanítani és megváltani jött a világot. Eddig példájával tanított. Isten ugyanis az ember teremtésekor lerakta az emberélet alapjait: az egy férfi és egy nő házasságára épülő, és a szeretet nyugodt légkörében születő és nevelkedő gyermekekből álló család, aztán a komoly, mindenkire kötelező, felelősségteljes munka: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (Ter 2,15) Jézus ilyen családban akart élni példaképként. A zsidó férfi se bocsássa el feleségét, hogy ő mással élhessen, a római család pedig ne hivatkozhasson az állam válást engedélyező törvényére. Isten törvénye fontosabb! Amikor ez a példaadás véget ért, Jézus is a Jordán partjára ment. A nyilvános messiási élethez ott kellett elnyernie a tekintélyes igazolást egyrészt Jánostól, másrészt a mennyből. János megvallotta, hogy Jézus végtelenül nagyobb nála, és „Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29), a megkeresztelt Jézus felett galamb képében lebegő Szentlélek és a meghasadt égből szóló Atya pedig tanúsítják istenségét. „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik”(Mk 1,11) Ez a mi Mesterünk! Büszkén álljunk melléje testvérnek, tanítványnak.
„Aki utánam jön, hatalmasabb nálam”
Az évnek háromszázhatvanöt napja van. A katolikus Anyaszentegyház ennyi idő alatt Jézus egész életét és tanítását felidézi és átelmélkedi a liturgiában. Ezért ma, karácsony után, már a harminc éves Jézusra emlékezünk. Addigi életének alig néhány mozzanata ismerős előttünk. A napkeleti bölcsek hazatérése után menekülniük kellett Egyiptomba. Onnan négy-ötéves korában visszatérve Názáretbe viszi drága családját Szent József. Tizenkét évesen a Törvény előírása szerint részt vesz Jeruzsálemben a zsidók húsvétjának ünneplésén. Serdülő és férfikorára csak következtetni tudunk. Honfitársai így emlegetik, amikor már híres Rabbiként Názáretbe látogat és tanít: „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez?” (Mt 13,54-55) Nyilván annyit láttak életéből, hogy tizenkét évesen József maga mellé vette inasnak, és kitanulta, majd szorgalmasan gyakorolta az építőipart. Közben valószínűleg segített művelni a család kis földbirtokát, megtermelve az évi kenyeret. Közben nem távozott Názáretből, tehát iskolába nem járt. Amikor Keresztelő János harminc éves lett, a zsidó papi közösség nevelőintézetéből, Qumránból a Jordán partjára költözött. Ott kezdte hirdetni, hogy köztünk van már a Messiás, akire régóta vár a zsidó nép. Robusztus alakja, egyszerű, durva teveszőrből szőtt ruhája, böjtös tápláléka, keményen fogalmazott beszédei tiszteletet parancsoltak: hallgatói úgy érezték, hogy ő maga a Messiás. János viszont elutasította ezt a kitüntető vélekedést, és hirdette, hogy ő csak a Messiás előfutára: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket”. (Mk 1,7-8) Amikor János már fél éve keresztelt és hirdette a Messiás jelenlétét, Jézus is betöltötte harmincadik életévét. A Keresztelővel ellentétben nem papi nevelőintézetben nőtt fel és tanulta a hit tudományát. Neki minderre nem volt szüksége. Isten Fia, aki tanítani és megváltani jött a világot. Eddig példájával tanított. Isten ugyanis az ember teremtésekor lerakta az emberélet alapjait: az egy férfi és egy nő házasságára épülő, és a szeretet nyugodt légkörében születő és nevelkedő gyermekekből álló család, aztán a komoly, mindenkire kötelező, felelősségteljes munka: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (Ter 2,15) Jézus ilyen családban akart élni példaképként. A zsidó férfi se bocsássa el feleségét, hogy ő mással élhessen, a római család pedig ne hivatkozhasson az állam válást engedélyező törvényére. Isten törvénye fontosabb! Amikor ez a példaadás véget ért, Jézus is a Jordán partjára ment. A nyilvános messiási élethez ott kellett elnyernie a tekintélyes igazolást egyrészt Jánostól, másrészt a mennyből. János megvallotta, hogy Jézus végtelenül nagyobb nála, és „Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29), a megkeresztelt Jézus felett galamb képében lebegő Szentlélek és a meghasadt égből szóló Atya pedig tanúsítják istenségét. „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik”(Mk 1,11) Ez a mi Mesterünk! Büszkén álljunk melléje testvérnek, tanítványnak.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése