Jézus csodái 2. - Én vagyok a könyörület

Én vagyok a könyörület

Miután Péter házában Jézus elmondja a hálátlan lóról szóló példabeszédet (P 1,8-10), megparancsolja a tanítványoknak:

– Vezessétek előre a szegényeket! Gazdag adományom van számukra valakitől, aki cserébe imáikba ajánlja magát, hogy elnyerje Isten bocsánatát. (Máté küldte titokban az adományt.)

Három rongyos kis öregember jön előre, ezenkívül két vak és egy nyomorék, majd egy özvegyasszony hét betegesen vézna gyerekkel.

Jézus jól szemügyre veszi őket, egyenként... odahívja a szegény betegeket, és megkérdi:

– Nem akartok valamit mondani nekem?

A vakok hallgatnak, a nyomorék csak ennyit mond:

– Akitől jössz, oltalmazzon meg téged. – Semmi mást. Jézus ennek ép kezébe beleteszi az alamizsnát. Az ember így szól:

– Isten jutalmazzon meg érte. De, ennél is inkább, nos, gyógyulást kérnék tőled.

– Nem kérted.

– Szegény vagyok, egy féreg, akire a nagyok rátaposnak, és nem is mertem remélni, hogy megkönyörülsz egy kolduson.

– Én vagyok a Könyörület, aki lehajlik minden nyomorúságra, aki hív engem. Senkit sem utasítok el. Csak szeretetet és hitet kérek, hogy kimondhassam: meghallgatlak.

– Ó Uram! Én hiszek, és szeretlek! Akkor hát ments meg engem! Gyógyítsd meg szolgádat!

Jézus kezét a meggörnyedt hátra teszi, végighúzza rajta, mintha simogatná, és ezt mondja:

– Akarom, gyógyulj meg!

Az ember kiegyenesedik, könnyen és épen, és végtelenül hálálkodik.

Jézus a vakoknak is odaadja az alamizsnát, egy pillanatig vár, mielőtt elbocsátaná őket, azután hagyja, hogy elmenjenek. Az öregeket szólítja. Az elsőnek átadja az alamizsnát, bátorítja, és segít neki betenni a pénzt az övébe. Szánakozva érdeklődik a második bajai iránt. Az elmondja neki egyik leánya betegségét.

– Rajta kívül senkim sincs! És most halálán van. Mi lesz velem? Ó, ha te eljönnél! Ő nem tud, nem tud lábra állni. Szeretne... de nem tud. Mester, Uram, Jézus, könyörülj rajtunk!

– Hol laksz, apa?

– Korozainban. Kérdezősködj Jónás fia, Izsák után, akit az Idősebbnek hívnak. Csakugyan eljössz? Nem feledkezel meg bajomról? És meggyógyítod leányomat?

– Hiszed, hogy meg tudom gyógyítani?

– Ó, de mennyire, hogy hiszem! Ezért beszélek neked róla!

– Menj haza, apa! Leányod az ajtóban lesz, hogy üdvözöljön.

– De hiszen ágyban fekszik, és nem tud fölkelni már három... Ah! Értem már! Ó, köszönöm, Mester! Áldott légy te és az, aki küldött! Dicséret Istennek és Messiásának! – Az öreg sírva távozik, és olyan gyorsan megy, ahogy csak bír. De amikor már majdnem kinn van a kertből, visszaszól: – Mester, de azért eljössz szegény házamba? Izsák vár, hogy megcsókolja lábadat, megmossa könnyeivel, és megkínáljon a szeretet kenyerével. Gyere el, Jézus! Beszélni fogok rólad a városbelieknek.

– Elmegyek. Menj békével, és légy boldog!

(2-131)