A darabokra tört kések csodája
Jeruzsálemben, a
Hal-kapu előtt a zöldség- és élelmiszerkereskedők várják a kapu kinyitását.
Nagy szamárordítás hallatszik, és a szamarak egymásnak mennek. De gazdáik sem
ismernek tréfát. Sértegetik egymást, majd fütykösök csapdosnak, de nemcsak a
szamarak hátán, hanem az emberek fején is.
Két árus komolyan
egymásnak támad egyikük szamara miatt. A szamár ugyanis jócskán falatozott a
másik szamár kosarában lévő pompás salátákból. De az is lehet, hogy ez csak
ürügy egy régen esett csorba kiköszörüléséhez. Tény az, hogy a ruhák alól
előkerül két rövid, tenyérnyi széles kés. Olyanok, mint a csonka, de jól
kihegyezett, rövid, kétélű kardok, és villognak a napsütésben. Az asszonyok
visítoznak, a férfiak összevissza kiabálnak. De senki se lép közbe, hogy
szétválassza a két embert, akik készen állnak a paraszt-párbaj megvívására.
Jézus, aki elmélkedve
haladt a kapu felé, fölemeli fejét. Meglátja őket. Igen gyors léptekkel a kettő
közé siet.
– Hagyjátok abba, Isten
nevében! – parancsolja.
– Nem! Végezni akarok
ezzel az átkozott kutyával!
– Én is! Nagyra vagy bojtjaiddal?
Majd csinálok én neked bojtokat a beleidből!
A két ember ott forog Jézus körül.
Meglökik, sértegetik, hogy menjen el közülük, s közben megpróbálják eltalálni egymást,
de sikertelenül, mert Jézus, köpenyének jól kiszámított mozgatásával kivédi az
ütéseket, és megakadályozza a célzást. Emiatt szakadások keletkeznek köpenyén.
Az emberek kiabálnak:
– Menj el onnan, Názáreti, még te
kerülsz veszélybe! – Ő azonban nem mozdul, és azzal igyekszik nyugalomra inteni
őket, hogy emlékezetükbe idézi Istent. Hiába! A harag őrültté teszi a két
küzdőt.
Jézus ekkor utoljára rájuk
parancsol:
– Parancsolom, hagyjátok
abba!
– Nem! Eredj innen!
Eredj utadra, názáreti kutya!
Jézus ekkor kinyújtja
kezeit, és erő tündöklik szemeiben. Egyetlen szót sem szól. A pengék azonban
szétrepedve hullanak a földre, mintha üvegből lettek volna, és egy sziklának
ütődtek volna. Mindkettő a kezében maradt rövid, de már semmire se való
késnyelet nézi. Az ámulat elnyomja a haragot. A tömeg is kiáltozik az
álmélkodástól.
– És most? – kérdi Jézus
komolyan. – Hol van az erőtök? Mire alapoztátok jogotokat? Ezekre a
fémdarabokra, amelyek most szilánkokban hevernek a porban? Ezekre a
fémdarabokra, amelyekben nem volt más erő, csak a testvér elleni harag bűnének
az ereje, és ezzel a bűnnel eldobtátok magatoktól Isten minden áldását, s így
minden erőt? Ó, nyomorultak azok, akik győzelmükhöz emberi eszközökben bíznak,
és nem tudják, hogy nem az erőszak, hanem az életszentség tesz minket győztessé
a földön és a földön túl! Mert Isten az igazakkal van.
Halljátok mindnyájan,
ti, Izrael gyermekei, és ti is, Róma katonái. Isten Szava minden emberfiának
szól, és nem az Emberfia lesz az, aki megtagadja azt a pogányoktól.
Az Úr előírásai között a
második a szeretet parancsa. Isten jó, és gyermekeiben is jóindulatot akar. Aki
nem jóindulatú felebarátjához, az nem nevezhető Isten gyermekének, és Isten nem
lehet az ilyen emberrel. Az ember nem esztelen állat, amely ráveti magát a
másikra, és megharapja, hogy övé legyen a zsákmány. Az embernek van esze és
lelke. Esze miatt tudnia kell emberként viselkedni. Lelke miatt pedig tudnia
kell szentként viselkedni. Aki másként tesz, az alábbvalóvá teszi magát az
állatnál, lesüllyed az ördögökkel való ölelkezéshez. A harag bűnével ugyanis a
lélek ördögtől megszállott lesz.
Szeressetek! Én nem
mondok egyebet. Úgy szeressétek embertársatokat, ahogyan Izrael Ura, Istene
akarja! Ne legyetek mindig Káin-vérűek! Mert miért vagytok azok? Néhány
garasért, ti, akik majdnem gyilkosokká lettetek. Mások pedig néhány arasznyi
földért. Egy jobb állásért. Egy nőért. Milyen dolgok ezek? Örökké tartók? Nem.
Sokkal kevesebb ideig tartanak, mint az élet, pedig az élet is csak egy
pillanatig tart az örökkévalósághoz képest. És mit veszítetek el, ha azokat a
dolgokat követitek? Az örök békét, amely megígértetett az igazaknak, akiket
majd a Messiás vezet be magával Országába. Térjetek az Igazság útjára!
Kövessétek Isten Hangját! Szeressétek egymást! Legyetek becsületesek! Legyetek
mértéktartók! Legyetek alázatosak és igazak! Menjetek, és gondolkozzatok el
ezen!
– Ki vagy te, aki ilyen
szavakat mondasz, és akaratoddal szétroppantod a késeket? Ilyet csak egyvalaki
tehet: a Messiás. Még Keresztelő János se nagyobb nála. Talán te vagy a Messiás? – kérdik
hárman-négyen is.
– Az vagyok.
– Te? Te vagy az, aki meggyógyítod
a betegeket, és Istenről prédikálsz Galileában?
– Én vagyok.
– Van egy öreg édesanyám, aki
halálán van. Mentsd meg!
– Engem meg, látod, fájdalmaim
miatt kezd elhagyni az erőm. Még apró gyermekeim vannak. Gyógyíts meg!
– Menj házadba! Ma este édesanyád
készíti el vacsorádat. Te pedig gyógyulj meg! Akarom!
A tömeg felkiált. Azután
megkérdi:
– Mi a neved? Mi a neved?
– Názáreti Jézus.
– Jézus! Jézus! Hozsanna!
Hozsanna!
A tömeg ujjong. A szamarak azt
tehetnek, amit akarnak, mert senki se törődik velük. A város belső részéből
anyák sietnek oda – ez érthető, mert a hír futótűzként terjedt el – és magasra
emelik kisgyermekeiket. Jézus áldást ad, és mosolyog. És megpróbál átvágni az
éljenzők gyűrűjén, hogy bejusson a városba, és oda mehessen, ahová tart.
Csakhogy a tömeg erről hallani se akar.
– Maradj velünk! Júdeában!
Júdeában! Mi is Ábrahám ivadékai vagyunk! – kiáltja.
– Mester! – Júdás siet
feléje. – Mester, megelőztél. De mi történik itt?
– A Rabbi csodát tett!
Nem Galileában; azt akarjuk, hogy itt, itt maradjon velünk!
– Látod, Mester? Egész
Izrael szeret téged. Úgy helyes, ha itt maradsz. Miért vonakodsz?
– Nem vonakodom, Júdás.
Éppen azért jöttem egyedül, hogy a galileai tanítványok faragatlansága ne
sértse a júdeai érzékenységet. Izrael minden juhát Isten jogara alá akarom
terelni.
(2-157)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése