2018. február 4., vasárnap

Évközi negyedik hét szombatja



Évközi negyedik hét szombatja


A mai evangéliumi részlet annak említésével kezdődik, hogy a Jézus által missziós útra küldött apostolok visszatérnek Mesterükhöz és beszámolnak neki élményeikről és tapasztalataikról. Sajnos Márk evangélista ennél többet nem ír, nem tudjuk meg, hogy merre jártak, mennyi ideig voltak úton és azt sem, hogy mi is történt velük. Vélhetően azért nem tartja szükségesnek ennek részletezését, mert az apostolok tanítása és tettei ugyanazt a hatást válthatták ki az emberekből, mint Jézus tanítása és cselekedetei. Bizonyára egyesek jószándékkal fogadták őket, de olyanok is lehettek, akik kételkedve, hitetlenkedve. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy nagy bizalommal fogadták a megbízást és lelkes örömmel végezhették az Isten országáról szóló örömhír hirdetését.
Jézus küldetésében járni, az ő megbízottjaként végezni az igehirdetést, örömöt jelent az ember számára. A lelkek megmentéséért végzett szolgálat, az Isten dicsőségére végzett munka kiemeli az embert önző érdekeinek szűk világából és új távlatokat nyit meg számára: állítsa életét embertársai szolgálatára. Valódi nagylelkűség, az isteni gondviselésbe vetett bizalom nélkül lehetetlen ezt a szolgálatot végezni.
Megvan-e bennem ez a bizalom? Él-e bennem az apostoli buzgóság? Elindulok-e újra és újra Jézustól, hogy örömhírét az igazságra szomjazóknak elvigyem?
© Horváth István Sándor

Imádság
Uram, Jézus, járj előttem, ha lankadok, állj mögöttem, pajzsomként lebegj fölöttem, jobbról, balról segíts engem. Mindig téged keresselek, mindig találkozzam veled, minden léptemben szüntelen te, csak te jöjj szembe velem. Te légy szavam a nyelvemen, más szavával te szólj nekem. Minden egyes pillantásom mindenkiben téged lásson. Te légy utam az utamban, utam végén a jutalmam.
Szent Patrik



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése