A keresztény cselekszik, nem csak beszél: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája
Ferenc
pápa prédikál a Szent Márta-ház kápolnájában - OSS_ROM
A
keresztény vallás konkrét, amelyik cselekszi a jót, és nem merül ki a
képmutatásból és a hiúságból szőtt beszédben. Ferenc pápa többször visszatért
erre a gondolatra a kedd reggeli szentmisén, amelyet szokásához híven a Szent
Márta-házban mutatott be. Nagyböjtben Isten tanítsa meg nekünk a cselekvés
útját. A keresztény élet konkrét, Isten konkrét, de sokan csak
látszat-keresztények, az egyházhoz való tartozásukat kötelezettség nélküli
díszként viselik, presztízst szereznek belőle ahelyett, hogy szolgálnák a
szegényebbeket.
A
cselekvés útja: törődni gyerekeinkkel, szüleinkkel
A pápa
a napi liturgiát elemezte Izajás próféta és a Máté-evangélium szavai nyomán,
hogy még egyszer elmagyarázza a beszéd és a cselekvés evangéliumi
dialektikáját. Jézus leleplezi az írástudók és farizeusok képmutatását, és arra
szólítja tanítványait és a tömeget, hogy azt kövessék, amit tanítanak, de ne
úgy viselkedjenek, mint ők.
„Az Úr
megtanítja nekünk a cselekvés útját. Hányszor találkozunk olyan emberekkel az
egyházban – mi is ám! -, akik ezt mondják: ’Nagyon katolikus vagyok!’ ’Na és
mit teszel?’ Hány szülő mondja magát katolikusnak, aztán soha nincs ideje, hogy
beszéljen a saját gyerekeivel, hogy játsszon velük, meghallgassa őket. Talán a
szüleik meg öregotthonban vannak, de ők mindig elfoglaltak, nem tudják
meglátogatni és magukra hagyják őket. ’De én nagyon katolikus vagyok ám! Én
ahhoz a társulathoz tartozom’. Ez a beszéd vallása: azt mondom, hogy ilyen
vagyok, de aztán világias dolgokat teszek”.
Kereszténynek
lenni annyit tesz: Isten akaratát cselekedni
Mondani
és nem tenni, ez egy becsapás – állapította meg a pápa. Izajás próféta szavai
(vö. Iz 1,10.16-20) rámutatnak pontosan arra, hogy Isten mit kér tőlünk:
“Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni. Segítsétek az
elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának s védelmezzétek az
özvegyet”. Ezek a szavak megmutatják Isten határtalan irgalmát is, aki azt
mondja az emberiségnek: „Aztán jöjjetek s szálljatok velem perbe! Ha olyanok
volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan
vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú”.
„Isten
irgalmassága elébe megy azoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy vitába szálljanak
vele, vitázzanak vele az igazságról, arról, amit tesznek vagy nem tesznek, hogy
kijavítsa őket. És ebben áll az Úr nagy szeretete, a mondás és a cselekvés
közti dialektikában. Kereszténynek lenni tevékenységet jelent: Isten akaratát
cselekedni. Az utolsó napon pedig – mert mindannyiunk életében eljön majd a
nap, bizony! – mit fog kérdezni tőlünk az Úr? Azt kérdi majd: Mit mondtatok rólam?
Nem. Azt kérdezi, mit tettünk”.
A
látszat-keresztények és a hiúság
Ferenc
pápa ekkor a Máté-evangélium utolsó ítéletről szóló fejezetét idézte, amikor
Isten elszámoltatja az embert mindarról, amit az éhezők, a szomjazók, a
bebörtönzöttek és az idegenek érdekében tett. „Ez a keresztény élet! – kiáltott
a Szentatya. A puszta szavak azonban a hiúsághoz vezetnek, a kereszténység
színleléséhez. De nem, így nem vagyunk keresztények".
"Az
Úr adja meg nekünk a bölcsességet, hogy megértsük, mi a különbség a szavak és a
cselekvés között, s tanítson meg minket a cselekvés útján járni. Segítsen
minket ezen az úton haladni, mert a szavak útja csak oda visz, ahol ezek a
törvénytudók voltak, ezek az írástudók, akik szerettek úgy öltözni s úgy
csinálni, mintha királyok volnának, nem igaz? És ez nem az evangélium valósága!
Az Úr tanítsa meg nekünk ezt az utat” – fohászkodott végül Ferenc pápa a kedd
reggeli szentmisén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése