Évközi harmadik hét keddje
A
tegnapi elmélkedésben már utaltunk arra, hogy a múlt szombati evangéliumi rész
és a mai szöveg nem két egymástól különálló esetet ír le, hanem egyetlen
eseményt, amelyet az evangélista megszakít az ördöggel való együttműködés
vádjának közbeiktatásával.
Ma tehát újra Jézus rokonságáról hallunk, akik Jézust keresik, érte jöttek, hogy hazavigyék. Márk evangélista itt már közelebbről is megnevezi őket, Jézus anyjáról és rokonairól van szó. Az eredeti görög szövegben szó szerint a Jézus „anyja és testvérei” kifejezés szerepel. Mivel a bibliai szóhasználatban a „testvérek” alatt a szélesebb család, a közeli rokonság, az unokatestvérek értendők, tehát nem csupán a közös szülőktől származó vér szerinti testvérek, azért helyénvaló, hogy a magyar fordítás „rokonokként” jelöli meg a jelenlévőket.
Feltűnő, hogy nem mennek be a házba, ahol az Úr tartózkodik, hanem kint maradnak és üzennek Jézusnak. Távolságtartásuk talán bizonytalanságukra is utal, nem tudják, hogy mi lehet igaz abból a szóbeszédből, hogy Jézus „eszét vesztette”, illetve nem tudják, hogy határozottabb fellépésük milyen reakciót válthatna ki a jelenlévőkből, akik jószándékkal jöttek. Fellépésükre, jelenlétükre válaszként Jézus a vele való kapcsolat új viszonyítási alapjaként Istent jelöli meg: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
Törekszem-e Isten akaratának teljesítésére, hogy ezzel kifejezzem Jézushoz tartozásomat?
© Horváth István Sándor
Ma tehát újra Jézus rokonságáról hallunk, akik Jézust keresik, érte jöttek, hogy hazavigyék. Márk evangélista itt már közelebbről is megnevezi őket, Jézus anyjáról és rokonairól van szó. Az eredeti görög szövegben szó szerint a Jézus „anyja és testvérei” kifejezés szerepel. Mivel a bibliai szóhasználatban a „testvérek” alatt a szélesebb család, a közeli rokonság, az unokatestvérek értendők, tehát nem csupán a közös szülőktől származó vér szerinti testvérek, azért helyénvaló, hogy a magyar fordítás „rokonokként” jelöli meg a jelenlévőket.
Feltűnő, hogy nem mennek be a házba, ahol az Úr tartózkodik, hanem kint maradnak és üzennek Jézusnak. Távolságtartásuk talán bizonytalanságukra is utal, nem tudják, hogy mi lehet igaz abból a szóbeszédből, hogy Jézus „eszét vesztette”, illetve nem tudják, hogy határozottabb fellépésük milyen reakciót válthatna ki a jelenlévőkből, akik jószándékkal jöttek. Fellépésükre, jelenlétükre válaszként Jézus a vele való kapcsolat új viszonyítási alapjaként Istent jelöli meg: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
Törekszem-e Isten akaratának teljesítésére, hogy ezzel kifejezzem Jézushoz tartozásomat?
© Horváth István Sándor
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése